A szeretet milyen?

A szeretetnek annyi, de annyi formációja van, amit mi el sem tudunk képzelni.
Mert van róla valójában gondolatunk, kivetítéseink, hogy hogyan is nézhet ki valójában ez az egész. Vagy nézőpontunk, hogyan kell kinéznie, és egy csomó elvárásunk irányában.

Mi a te indítóprogramod?

Az indítóprogram az, ami fogantatásod pillanatában beléd lett kódolva. Hogyan jöttél a világra? Mik voltak a születésed körülményei? Volt-e valami probléma?

Hogy bánnak veled az emberek valójában?

Csak úgy tudnak veled bánni az emberek, ahogyan te azt megengeded nekik. Jaj, nem vagyok neki fontos, nem keres, megaláz, tiszteletlen velem és még sorolhatnám…

Ki, vagy mi miatt mondtál le saját erődről?

Mi az, amit nem kellene az életedbe, de ott van, és nem azt az életet tudod élni tőle, amit valójában szeretnél?
Kik, mik azok, amiknek, akiknek nincs keresnivalója már körülötted? Akik, amiket ha elengednél vagy megszüntetnéd a hatásukat, sokkal, de sokkal könnyedebben tudnád az életedet irányítani?

Kit védelmezel valójában

Kit védelmezel valójában azokkal a hazugságokkal, amiket kitalálsz magadban?Ki az, akinek az elvesztése akkora fájdalommal járna, hogy inkább rendre hazudnál magadnak?

Félreértések és belemagyarázások

Hányszor értjük félre a másik embert, mert mi a mondandójához gyártunk a fejünkben egy olyan gondolatot, ami nekünk tetsző, és így már jobban be tudjuk fogadni azt, amit mondott?

Áldozat szerepek és konfliktusaik

Hányszor fordul elő velünk, hogy áldozat vagy mártír szerepét játsszuk, ráadásul úgy, hogy nem is tudunk róla. Esetleg észrevesszük, de nem akarjuk beismerni, hogy ezt csináljuk. Mert ciki, gáz, esetleg valami ajándék van benne…

Ismétlődő vonzódások

Minden olyan esetben, ahol egy személyt hibáztatok a velem való történések miatt, és nem veszem észre, hogy valójában mindent én hozok létre, de könnyebb ujjal mutogatni a másikra vagy mást megnevezni azért, mert az én életem nem úgy alakul, ahogy azt én tervezem. Minden ilyen helyet az életemben, ahol másra hárítom át a felelősséget, azt hajlandó vagyok elengedni. Megengedni magamnak, hogy akkor sem fog semmi sem történni, ha egyszer az életben én viszem el a saját balhémat.
Mindenhol ahol megtanultam vagy megtanították nekem azt, hogy bújjak ki vagy el a felelősség alól azt hajlandó vagyok egyszerűen elengedni, de előtte ezeket a helyeket meglátni, hol csinálom ezt.
Minden a saját választásom, ami velem történik vagy legalábbis a választásaimnak az eredménye. Okolhatok, hibáztathatok mást az életem alakulásáért, de ez nem megoldás, mert senki nem tud velem csinálni semmit sem, amit én valójában nem engedek meg vagy engedtem meg neki.
Bármelyik előző életben, amikor engedélyt adtam azoknak az embereknek, hogy döntsenek az életem felett, akikkel ebben az életemben is kapcsolatban vagyok, és most is ugyanazt csinálják velem, ezeket az engedélyeket érvénytelenítem és visszavonom, mert a saját életem felett csakis én rendelkezhetem, és senki más.
Mindenhol ahol ez az édesanyám, édesapám és ebben az életben is megmondják nekem, holott már nem vagyok gyerek, hogy mit is kezdjek az életemmel, azt tisztelettel megköszönöm. Az életemért hálás lehetek nekik, amíg élek, de úgy alakítom az egészet, ahogy én szeretném, még ha ez nem is fog egyezni az általuk elvárttal. Jogom van a saját életemről döntéseket hozni, és csak nekem van egyedül jogom ehhez.

Anorexia, bulimia

„Univerzum kérem, hogy azokat a vágyaimat, amelyeket nem vagyok hajlandó megélni, láthassam meg mik azok, és hajlandó vagyok őket elengedni.”

Engedd meg magadnak, de hogyan?

Engedd meg magadnak, de hogyan?   Nem csak ebben az esetben tudunk kitalálmányozni bármit is. Kitalálmányozni annyit jelent, hogy olyan gondolatokat alkotsz meg a fejedben, aminek nincsen alapja és valójában tök felesleges. Mennyi kitalációt hordozol a családodról? Hány ilyen gondolat van a fejedben? Mennyi elvárás van a gondolataidban, milyennek kellett volna lenniük, hogyan kellett volna […]