Mi a te indítóprogramod?

Az indítóprogram az, ami fogantatásod pillanatában beléd lett kódolva. Hogyan jöttél a világra? Mik voltak a születésed körülményei? Volt-e valami probléma?
Mert minden körülmény nagyon nagy hatással van rád. Ha az édesanya, amikor megtudta állapotos veled, és azt gondolta, hogy „úristen terhes vagyok, és nem örült”, akkor neked már ez be is ivódott a rendszeredbe, hogy egy nem kívánt gyermek vagy. Sajnos még akkor is ott lesz a programjaid között, ha ez csak a kezdeti gondolata volt.
Akkor nagyobb a baj, ha ez az egész várandósságot végigkísérte. Mert egész életedben nem kívántnak fogod érezni magad. Mind a kapcsolataidban, mind a munkahelyeden, nincs olyan életterület, amire ne lenne ez kihatással. Befolyásolni fogja az egész viselkedésedet. Mindent megteszel annak érdekében tudattalanul, hogy ez a dinamikád érvényesüljön. Mint egy állandóan a háttérben futó alkalmazás, körbeölel téged. Valahogy mindig úgy jössz ki a dolgokból, hogy ezt érezni fogod.
Ha valamit létre szeretnél hozni, az minden alkalommal már az elején úgy érzed, hogy nagyon nehezen fog neked össze jönni, mivel olyan, mintha téged senki nem akarna még az sem, amit te szeretnél megalkotni. A párkapcsolatról ne is beszéljünk, mert ott aztán remekül meg fog mutatkozni ez a mechanizmus. Te leszel a nem kívánatos személy, aki majd nem kell senkinek, vagy őt fogják mindig elhagyni. Főleg ez jobban kiéleződik akkor, ha te fiúgyermek vagy, mivel az édesanyád volt az első „nő”, akinek nem kellettél.
Ha bármilyen haragod van, ezzel kapcsolatosan minél hamarabb kezdd el rendezni vele, vagy dolgozz magadon, hogy az indítóprogramod mintázata ne legyen a kapcsolódásaidban jelen többet.
Mert olyan nőket fogsz választani, akik elhagynak téged. Nem fogsz bízni bennük, és mindig azt fogod keresni, hogy hol a hiba benned, amiért az elhagyás megtörténhet. Mert erre fogsz tudattalanul rá állni, hogy megtörténjen, mert ezt ismered, ehhez vagy hozzászokva, hogy te nőnemű lénynek nem kellesz. Ez nem a tudatos tartományban fog történni, hanem a tudattalanban, ha az anyámnak nem kellettem, akkor más nőnek sem kellek. Valami hiba van bennem.
Az indítóprogramod akkor is nagy kihatással lehet rád, ha te lánygyermek vagy, csak lehetséges akkor, mint nő saját magadat fogod elutasítani, vagy te fogsz mindig elhagyni vagy pedig olyan pasikat választasz magadnak, akik mindig elhagynak téged, hogy ezt az érzést mindig megkapd újra, és újra, hogy elhagynak.
Nem könnyed egyik sem, és nem rosszabb vagy jobb ezt átélni se nőként, se férfiként, hogy elhagynak minket. Sok esetben ez alap program bennünk, és nem is tudunk róla, hogy valójában milyen mélyen is rejtőzik ennek a gyökere. A jó hír az, hogy megfelelő mennyiségű önmunkával a helyén lehet kezelni, és helyre lehet magunkban tenni, hogy ne ez legyen az elsődleges, ami bizonyos traumák, stresszhelyzetek, élethelyzetekben bekapcsoljon automatikusan. Ez nem kivédhető, amíg nem vagy rá tudatos.
Csak azt fogod érzékelni, hogy feljön benned egy maró fájdalom a mellkas területén, és egyszerűen elkezdi behálózni az életedet, és a jókedvedet. Ismerős lesz, mert már nem ez az első ilyen, amikor az indítóprogramod előtérbe kerül.
Ráadásul ez csak egy eleme volt annak, hogy milyen fogantatás körüli problémák tudják ezt okozni.
Ott van még az is, ha abortálás mellett döntöttek, de útközben meggondolták magukat. A rosszabbik az, ha elmentek, de te mégis úgy döntöttél megmaradsz. Vagy, ha fiúnak vártak lány lettél, vagy lánynak és fiú lettél. Vagy amikor az édesanya mindent megtett annak érdekében, hogy te ne maradj meg.
Vagy ott van még az is, hogy a szülők hogyan érezték magukat akkor, amikor te létre jöttél. Milyen állapotban voltak? Milyen énállapot volt rájuk jellemző? Tudatosan lettél, vagy csak egy egyéjszakás kalandból? Kiszöktél a gumiból, mert akkor valószínű egész életedet a menekülés hatja át, mint rosszul sikerült abortusz után, amikor te megmaradtál. Hogy még magad elől is folyamatosan futni fogsz, hát nemhogy más elől. Felszínes kapcsolódások lesznek rád jellemzőek.
Még, ha lesz is rendes kapcsolódásod, folyamatosan attól fogsz félni, hogy el ne ronts valamit, ezért inkább alárendelt leszel, és függeni fogsz, a másiktól csakhogy nehogy elhagyjon, mert azt te már végképp nem tudnád kezelni újra. Vagy folyamatosan azt lesed majd mikor fog hátba szúrni, vagy ugrásra készen leszel, hogy ha szorul a hurok, akkor gyorsan menekülhess. De ez a készenléti állapot fel tudja emészteni a napjaidat, és valójában a testedet is.
Ez csak a fogantatás körülménye, akkor még meg sem említettem azt, mi van a szülés körülményeivel.
Oldás
Tisztelem a szüleimet. Tisztelem a választásaikat. Tisztelem a gondolataikat. Tisztelem azt is, hogy lehetett olyan pillanat, amikor nem szerették volna, hogy a világra jöjjek.
Lehetséges, hogy olyan élethelyzetben voltak, amiről én nem tudok, lehetséges, hogy úgy egy nem kívánt aktusból származom, vagy erőszakból megfogant gyermek vagyok.
Minden olyan helyzetet, ahol nem akartak megtartani, nem kívánt várandósság voltam, nem az lettem akinek vártak, sokadik voltam és már nem hiányoztam, ezeket is tiszteletben tartom.
Mert a szüleim is csak emberek, és nem minden pillanatban dönthetnek mindig tökéletesen. De itt vagyok, életben maradtam.
Minden olyan programot, ami akadályozza, hogy azt az életet élhessem, amit valójában szeretnék, minden olyan programot ami korlátozza az élésem azzal, hogy amikor a stresszhelyzetek érnek automatikusan azt kapcsolják be amivel indultam, hajlandó vagyok törölni és elengedni.
Megengedni magamnak, hogy ezeket mikor egy-egy stresszhelyzet, trauma, sokkhatás, probléma beaktiválja, és elindul bennem ez a működés, észre vegyem őket, és csírájában kioldjam magamból, hogy ez csak az indító programom, amivel elindult az életem.
Van szabad akaratom, és választhatok valami mást magamnak. Az én életem felett én rendelkezem, és én döntöm el most már, hogy milyen nézőpontok szerint élem az életem.
Megengedem magamnak a menekülés nélküli életet, és azt is, hogy annak ellenére, hogy nem akartak, vagy bármi más negatív dologgal kezdődött az én kis létezésem, igenis boldog leszek, és teljes életet élhetek.