Az a bizonyos első lépés
Megengednénk-e magunknak, hogy képesek vagyunk megtenni azt az egy lépést, ami elindítja a változást?
Árnyék- és homályjáró
Hajlandó vagy-e ránézni, akár egy egyéni családállítás keretén belül arra, hogy hogyan befolyásolnak téged a hozott mintáid?
Mikor találkoztál utoljára… az üzleteddel?
Van már meglévő vállalkozásod? Vagy szeretnél sikert, de valahogy nem érkezik? Vagy olyan kapcsolatban vagy a pénzzel, hogy jön ugyan — de mindig el is fogy?
Miért szinte lehetetlen túllépni a veszteségen, akár több év elteltével
Nagyon sokszor találkozok azzal a családállítások során, hogy nem tudnak továbblépni klienseim a hozzátartozó elvesztése okozta gyászból. Itt nem a félévesről beszélek és nem is az 1-2 éves gyászról, hanem arról, amikor már eltelt nagyon sok idő.
Hogyan mondj le minden esetben önmagadról?
Amikor valaki elindul az önmunka terepén, előfordul, hogy jelentős változások állnak be úgy a viselkedése, mint a választásai terén.
Mit is kezdj azzal, ha azt érzed, hogy ez a nap nem a tiéd?
Mert, hát ugye vannak olyan napok, amikor úgy kelünk fel reggel, hogy még az ujjunkat sem szeretnénk kidugni a takaró alól. Amikor, én úgy szoktam ezt képletesen szemléltetni, hogy előtört bennem a dinoszaurusz, aki maga körül most törne és zúzna legszívesebben.
Hogyan érezd magad biztonságban, segítség nélkül?
Mennyi emberhez kötődsz akár feleslegesen is, hogy megkapd végre azt, amire vágsz, hogy valahol érezd magad végre biztonságban?
Nehézségre vagyunk huzalozva?
Néha úgy érzem, hogy olyan, mintha fixen be lennénk mi emberek kötve valamilyen láthatatlan szállal ahhoz, hogy a nehézség mindig jelen legyen az életünkben.
Megengedésbe tudsz-e kerülni azzal, hogy a gondolataid miatt vagy abban éppen, amiben vagy?
Mennyiszer rontjuk el azzal a jelen pillanatot, hogy csak azt figyeljük folyamatosan, hogy mi nincs még itt és miért nem vagyunk még ott, ahol valójában már lenni szeretnénk?
Hányszor nem tartjuk tiszteletben mások saját terét, véleményét és csak toljuk le a torkukon azt, amit mi úgy gondolunk, hogy igaz?
Hányszor nem tartjuk tiszteletben mások saját terét, véleményét és csak toljuk le a torkukon azt, amit mi úgy gondolunk, hogy igaz? Ma reggeli szösszenetek egyike, hogy leírja az adott illető, hogy miért keresett meg, és a befejezése az volt az üzenetnek semmi gond, ha nem érdekel az egész engem. Ilyenkor én tiszteletben tartva az ő […]
