Árnyék- és homályjáró
Akik a tudatosság útját járják sokszor esünk,- és akkor csak a magam nevében beszélek - abba a hibába, hogy már minden dolog miatt magunkat kezdjük el darabokra cincálni.
Hogy ha a Föld megáll vagy éppen egy lepke nem repül tovább, azért is magunkat tesszük felelőssé.Olyan dolgokért akarunk sok esetben vezekelni vagy meg akarjuk váltani azzal, hogy másokat menteni akarjuk, amit nem is mi követtünk el. Csak akkor és ott a fejünkbe vettük és azt gondoltuk, hogy azért a történésért és eseményért vagy a helyzet végkimeneteléért mi vagyunk a felelősek.
Mindenhol, ahol ezt a gondolatot magunkévá tettük és berögzítettük, hogy mi vagyunk mindenért a hibásak és bűnösek azt hajlandóak vagyunk-e itt és most törölni? Minden nézőpontot, amit arra használunk és minden választást, amit azért hoztunk meg, hogy ezt alátámassza annak a teremtését abba hagynánk-e?
Minden olyan bűn és hiba, ami a transzgenerációs családi kollektívben jelen van és egy korábbi klántag érzése vagy érzete vagy akár az általa elkövetett esemény, ami most jelen van az életedben azokat tisztelettel visszaadnád annak, akihez tartozik.
Minden áldozat vagy akár elkövető, aki a generációmban van és akinek a sorsa és az élete alakulása, valamint a vele történtek befolyásolják az életem alakulását azt hajlandó vagyok náluk hagyni, mert az az ő történetük. Tisztelve a sorsukat és család részévé tenni, de azt, ami ebből benne tart az áldozat szerepben vagy azt hozza elő, hogy az elkövető én legyek azt abbahagyom, és olyan valóságot választok magamnak, ami a sajátom.
Minden bűn, amit én csak érzékelek és a magaménak tudom, mert van egy ilyen nézőpontom, hogy én vagyok maga a hiba és a bűn azt a nézőpontot itt és most hajlandó vagyok törölni a rendszeremből.
Ha nem vagyok akkora hiba, mint amilyennek gondolom magam vagy, amit mások elültettek bennem, hogy hibás vagyok akkor milyen más módon tudnék magamra gondolni?
Tudom-e azt magamról, hogy nem vagyok az? Hány helyen és hányszor teszem én már magammal azt, hogy az vagyok? Milyen mélyen rejtőzik ez bennem, hogy bűnös vagyok? Ez akár lehet olyan transzgenerációs történet is, ahol egy háborús esemény, ami a korábbi klántagunkkal történt és nem is tudunk róla nálam már egy ilyen formában jelenik meg.
Mert lehet, hogy valaki úgy tudott hazajönni, hogy a katonatársa mellette, helyette, akár segítve az ő életben maradását, ment el. Vagy nem is kellett ez hozzá, elég volt, ha jóbarátja elment és a rokon meg hazajött.
Ilyenkor a tudat nem is, de a lélek megélhet egy olyan bűntudat érzést, hogy én miért nem haltam ott meg. Nekem is meg kellett volna. Már ott megjelenhet benne a hibás és bűnös vagyok érzet, amit mi érzékelhetünk magunkban. Mert, ha te nem tudod megmondani, hogy ezt valójában miért érzed vagy gondolod, akkor sanszosan keresni kell egy olyan történetet visszamenőlegesen a klánban, ahol ez jelen lehetett.
Vagy tudok olyan esetről is, ahol egymásnak a háborúban a barátok megígérték, hogy ha a másik meghal, akkor az életben maradt a halott felé történő tiszteletből felveszi az elhunyt családi nevét. A tisztelet megadása nem lenne gond, mert ez szép az elhunyt felé. Csak azzal van itt baj, hogy az eredeti családnév eltűnik és végül is akár véget is érhet. Ezzel együtt egy olyan családi sorsot is magukra vesznek, ami nem is hozzájuk tartozik. Ezt a rendszer olyan módon mutatta meg, hogy ez az eredeti családi névvel és sorssal nem volt tiszteletteljes, hogy „kihalasztja” a nevet. Nem születik gyermek vagy ha igen, akkor nem biztos, hogy lehet gyermeke, vagy olyan betegsége lesz, ami által kihalhat a név.
Szép gesztus volt ez és tényleg tiszteletteljes az elhunyttal szemben, de mégis tiszteletlenség, a saját névvel szemben. Mert ez így olyan a rendszer számára, mintha megtagadták volna a családi nevet, mert egy másikat vett fel, lemondva a saját névről és történetről.
Annyi történet van, amitől nem is tudjuk, hogy milyen mélyen rejtőzik a gyökere és hogy meddig is ért el a generációban a hatása. Azért szeretem a munkám, mert láthatom az összefüggéseket, hogy mennyire szerteágazó a sok mellékgyökérzet. Nagyon sok esetben mondják nekem, hogy ők nem is láttak erre rá. Hogy ha tudták volna, hogy ezalatt ez van, akkor már régen eljöttek volna hozzám.
Nem láttak rá az árnyékoldalukra. Így kaptam egy új nevet: Árnyjáró.
Mennyi olyan dolog irányít minket, ami abban a részben van, amit a homály fed. Hála istennek megadták számomra azt a képességet, hogy lássak a homályban és össze tudjam tenni azt, hogy mit is látok ott és az milyen módon befolyásolja az életet.
Hajlandó vagyok minden képességem, tudásomat és információt abból bekérni, ami az árnyékrészben van és abban a területben, amit a homály fed. Elismerem azt a képességemet és kérek belőle többet, ami az árnyékjárásban van, bármit is jelent és bárhogyan is mutatkozik meg.
Mert vannak elfedett, eltakart, eldugott olyan dolgok, amikkel nem vagyunk hajlandóak szembenézni, de attól azok ott vannak, és várják a lehetőséget arra, hogy felbukkanhassanak. Befolyásolják, akadályozzák, gátolják az életünket úgy hogy nekünk fogalmunk sincsen róla, hogy mi is történik valójában.
Hajlandó vagy választani egy olyan konzultációt, ahol az árnyék részbe a homályba megyünk le? Ahol nincs több titok, nincs több hazugság, hanem meglátjuk, hogy mi is van ott valójában.
