Ki, vagy mi miatt mondtál le saját erődről?
Mi az, amit nem kellene az életedbe, de ott van, és nem azt az életet tudod élni tőle, amit valójában szeretnél?
Kik, mik azok, amiknek, akiknek nincs keresnivalója már körülötted? Akik, amiket ha elengednél vagy megszüntetnéd a hatásukat, sokkal, de sokkal könnyedebben tudnád az életedet irányítani?
Kinek, minek adtad oda az erődet? Ki, mi miatt mondtál le az erődről? Mert lehetséges, hogy annyira nagy téveszme, kitaláció, hazugság létezik egy dologról, emberről a fejedben, hogy egy pillanat erejéig sem fordul meg a fejedben, hogy megkérdezd magadtól, hogy mennyi ebből a kitaláció.
Hajlandó vagy-e mindentől, mindenkitől akinek, aminek valaha kiadtad, odaadtad az erődet, itt és most visszakérni, visszavenni tőle? Mert neki se jó, hogy ekkora nagyságot tulajdonítasz neki, főleg, ha ez egy személy. Neked sem jó, hogy ha embert és tárgyat felruházol olyan erővel, tulajdonsággal, amit ő nem kért.
Minden helyen, ahol embereket, tárgyakat olyan erővel ruházol fel, amivel valójában ők nem tudnak mit kezdeni, mert életükben ennyire fontos szerepet nem kaptak még sehol sem, ezt hajlandó vagy-e észrevenni és csak annyit adni, amennyit ő képes befogadni, de már nem úgy, hogy te a sajátodat adod oda neki. Hanem úgy, hogy jobban hiszel benne, mint valaha valaki. De ezt csak akkor tudod megtenni, ha magadban is hiszel.
Hány helyen vesztetted el valaha a hitedet saját magadban?
Mert nem olyan lettél, amilyennek vártak, nem úgy viselkedsz, mint ami elő lett írva, más vagy, mint bárki más. És ezért meg lettél ítélve egész kicsi korod óta. Mindent, amit ez most felhozott benned hajlandó vagy-e elengedni? Szeretnéd-e elengedni?
Ha igen akkor kérd meg, hogy menjen, amennyi csak tud. Ha nem, nézd meg, miért is ragaszkodsz az egészhez. Mit ad neked ez a ragaszkodás? Az ismert rossz már megszokott, és az új még a komfortzónán kívül van. Hajlandó vagy-e életedben először a határaidon kívül választani vagy megmaradsz a kis kerítésed mögött, és leélsz egy életet úgy, hogy az egészet végig vágyakoztad egy olyan élet után, amihez a lépést nem voltál hajlandó megtenni.
Minden félelmedet, aggodalmadat, ami az új dolgok iránt van, elengeded-e? Megengeded-e magadnak, hogy akkor is válaszd az újat, hogyha közben tele a gatyó tőle?
Minden ilyen érzésnél, ami rettegéssel tölt el, mond azt: Falak le!! Falak le!
Megengedem magamnak az újat, a bőséget, a… mindennek ellenére is, hogy tele vagyok olyan érzésekkel, amik beragasztanak, és nem visznek előre. Ezeket a hátráltató érzelmeket hajlandó vagyok elengedni, hogy könnyedebb legyen számomra a tér, és meg tudjam hozni azt a választást, amit már nagyon régóta tervezgetek. De eddig csak álmodoztam róla, és reménykedtem, hogy egyszer megvalósul, de ezek azok a dolgok, amik nem fognak, mert időben mindig ki vannak helyezve, így nem érnek hozzánk sose.
Mennyi ilyen időben eltolt, halogatott, dédelgetett álmod van, amit még gyerekkorodban kezdtél el álmodni, és azóta sem sikerült létrehozni?
Hajlandó vagy-e tenni egy lépést efelé és azt a választást meghozni, amitől az egész elkezd megteremtődni?
Mi az a lépés, amit megtehetnék annak érdekében, hogy az álmaim a megvalósulás terébe kerüljenek?
Mennyi ilyen dédelgetett álmod van emberekről és dolgokról? Amik által valójában hozzájuk vagy kötve. Hajlandó vagy-e ezeket a kötéseket, álmokat elengedni, és megengedni, hogy ezek átkerüljenek abba a térbe, ahol akár bármi is megtörténhet?
Mekkora energia felhasználás történik ilyenkor, amikor ezeket az álomban levő dolgokat, embereket nem vagy hajlandó elengedni? Mennyi energiádat pazarolod el ezeknek a szálaknak a fenntartására? Mennyi energiát veszel el az életed teremtésétől így? Ahelyett, hogy arra fordítanád az energiát, ami hozzád ad és nem elvesz tőled. Mert, azok a dolgok nem adnak számodra, csak visznek. Energiát visznek el tőled, hogy fenntartsd, azt a látszatott magadnak, azt a kitalált világot, azt a hazugságot, hogy neked erre valójában mekkora szükséged van.
Igen lehet, hogy van csak nem azért, amire te gondolsz. Elképzelhető, hogy ezekkel az emberekkel, dolgokkal állítod meg, bántalmazod magadat? Hogy mindig is dolgok, és emberek voltak azok, akik a legnagyobb sebet tudták ütni rajtad? Mert máskülönben nem tudnak térdre kényszeríteni. Lehet, hogy előző életben tett fogadalmad, esküd révén te ezeknek az embereknek megengeded, hogy akár a szeretet nevében bántalmazzanak? Mert máskülönben nem vagy megállítható? Hajlandó vagy-e ezeket a fogadalmakat, esküket törölni és érvényteleníteni.
Minden perc, amit nem annak az életnek a létrehozásával töltesz el, ami téged boldoggá tesz, hanem egy olyan helyre kapcsolódsz, ami bántalmazó, és nem hozzájárulás az életedhez ezt hajlandó vagy-e érzékelni, hogy ez nem az, ami neked oké. Megengedni magadnak azt, hogy felállj és elsétálj onnan, ahol neked már nem jó, még akkor is, ha lehetséges, hogy ez lesz életed legnehezebbnek ítélt döntése.
Mindenhol, ahol a bántalmazáshoz kapcsolódsz és nem a teremtéshez, ezt hajlandó vagy-e felülírni, és mást választani magadnak?
Oldás
„Drága Én. Eddig ezt ismertük, ez az életvitel, és ezek a dolgok voltak számunkra biztonságosak. De lehetséges, és jogom van hozzá, még akkor is, ha én leszek az első a családomban, és van bátorságom magamat választani. Még akkor is, ha ez bánt másokat, ezt a komfortzónán túli lépést hajlandó vagyok magamért meglépni. Mindenhol, ahol belesimultam a környezetembe, és ugyanazokat a dolgokat csinálom, mint a körülöttem lévő emberek, ezen hajlandó vagyok változtatni. Azt az életet választani, amit én szeretnék élni, és nem azt, amit eddig láttam, és adta a biztonságot számomra.”
