Anorexia, bulimia
„Univerzum kérem, hogy azokat a vágyaimat, amelyeket nem vagyok hajlandó megélni, láthassam meg, mik azok, és hajlandó vagyok őket elengedni.”
Mindent, amit elfojtasz magadban, vagy elnyomsz, azt magad ellen fordítod. Mennyi falási roham, testben keletkező gyulladás mögött vannak elfojtások és elnyomások? Mennyi női terület gyulladása rejt magában meg nem élt szexuális vágyakat?
Ami nem azt jelenti, hogy mindent testben meg kell csinálni, hogy test testtel kell megélni. Nem azt hozza magával, hogy innentől kezdve minden szembe jövővel össze kell akadni. Hanem azt, hogy, ha már energiában, gondolatban stopot nyomsz a fejedben – és nem csak a szexualitás értendő ezalatt – akkor azt a felhalmozott energiát magad ellen fogod elkezdeni használni.
Hogyan lehet energiaként megélni?
Hát úgy, hogy falakat le, amennyire megy és amennyire tőled telik és átengedni az érzéseket, gondolatokat, érzeteket magadon, a testeden, a lényeden.
Mindenhol ahol magam ellen használom azokat az energiákat, amiket nem vagyok hajlandó megélni és használni azt hajlandó vagyok energiaként szétterjeszteni magamban és elméleti szinten eljátszani a gondolattal.
Minden ítéletet, ahova börtönként bezárom magam és a rács csak a képzeletem szüleménye, ahonnan nem tudom ki szabadulni, azt hajlandó vagyok elengedni.
Minden ilyen helyen, ahol az ajtón a kilincs belülről van, csak én nem látom, azt hajlandó vagyok észre venni és kinyitni az ajtót, hogy ki tudjak menni.
Bármelyik életből hozott beragadásaimat és börtöneimet ebben az életemben érvénytelenítem és törlöm, hogy ezentúl ne legyenek hatással rám.
Mindenhol, ahol megengedem ezeknek az előző életes dolgoknak, nehézségeknek, traumáknak, sérelmeknek, hogy most befolyásolják a választásaimat, ezeket a korlátozásokat elengedem, és érvénytelenítem a hatásukat az életemre.
Minden olyan vágyódásom, ami fogva tart egy olyan valóságban, amiből nem tudok kitörni, mert nem látom a kiutat azt hajlandó vagyok megélni, átélni, átengedni energiaként magamon, és ehhez nem kell a testemet sem eszközként használni.
Minden elfojtás, ami gondot, betegséget, fájdalmat, tünetet okoz most a testemben, azt hajlandó vagyok megélni.
Minden előző életemből hozott elfojtás energetikai lenyomata, ami a testemben betegségként, tünetként jelen van, azt törlöm.
Minden elfojtott vágy, amit sose élhettem meg, sose engedhettem ki, használhattam fel és most a testemben gyulladásként van jelen, azt itt és most hajlandó vagyok megengedni magamnak anélkül, hogy ítélkeznék magamon.
Minden ítéletet, amivel megállítom magam, a testem, és a teremtéseimet, azt hajlandó vagyok elengedni.
"Minden testembe felesleges kilóként bezárt összes ítéletemet magam ellen, azt hajlandó vagyok törölni és megkérdezni a testem, hogyan szeretne ezek nélkül kinézni, és mit szeretne? Milyen kinézet az, amitől ő jól érzi magát."
Minden olyan kiló, amit magamon feleslegesnek gondolok és minden olyan hibás öntestkép, mint például az anorexia és a bulimia, ami valójában egy dolog végeredménye, és ha ez a működés egy valakivel az őseim és klánommal való összeazonosulás azt hajlandó vagyok abba hagyni és elengedni.
Minden anorexia és bulimia, amivel valójában el akarok tűnni és észrevehetetlenné akarok a világ, mások és magam számára válni, ezt hajlandó vagyok befejezni és elkezdeni dolgozni azon, ki volt a családban, akit eltüntettek, akinek a sorsa nem lett elismerve és a rendszer részévé téve, vagy aki a háború idején névtelenül elveszett vagy tömegsírba lett eltemetve.
Minden ilyen családtagomat, akinek a története nincs ismerve és nem lett a család részévé téve, én leszek az első, aki ezt megteszi.
Oldás
„Drága családtagom te, aki nem vagy úgy tekintve, mint aki a családhoz tartozol. Mert a sorsod annyira fájdalmas, annyira nehéz, hogy a családi köztudat elfelejtette, elnyomta magában vagy a struccpolitikát alkalmazta, ”ha nem tudok róla nem fáj”. Vagy „nem velem történt, nem az én dolgom” akkor nem foglalkozok, vele csak pont azt felejtjük el, hogy ennek ellenére rám is hatással van, hajlandó vagyok ezeket megtudni és foglalkozni vele.
Minden olyan történetet megtudni, aminek a hatása az életemben is felfedezhető és megkeresni azt, akivel kezdődött. Mert minden dolog, ami az életedben történik és tisztában vagy vele, mert ránéztél, hogy nem te választottad, tudni ezekről a dolgokról, azt, hogy nem veled kezdődött a történet és te csak az vagy, aki azonosult vele. Csak azért, mert nem lett tisztelettel elismerve. Felkutatni minden olyan klántagomat akinek a története nincs a családi mítoszban akkor hajlandó vagyok én a „családi mese” részévé tenni és hajlandó vagyok tisztelni azt, ami vele történt és megköszönni azt, hogy ezt az egészet úgy ahogy tőle telt kibírta és megélte. Mert ha feladta volna, nem került volna sor énrám, nem tudtam volna megszületni. Az ő áldozata és választásainak köszönhetem az életem.
Minden ilyen lemondás, ami az ételről szólt és az életéről szólt, és én most emiatt mondok le a saját életemről az étkezési zavarokkal, amiket működtetek, azt hajlandó vagyok törölni és elengedni és tisztelettel vissza adni annak, akihez tartozik. De előtte tisztelni azt, ami vele történt és ezzel együtt a családom részévé tenni őt.”
