Nem csak ebben az esetben tudunk kitalálmányozni bármit is. Kitalálmányozni annyit jelent, hogy olyan gondolatokat alkotsz meg a fejedben, aminek nincsen alapja és valójában tök felesleges.

Mennyi kitalációt hordozol a családodról?

Hány ilyen gondolat van a fejedben? Mennyi elvárás van a gondolataidban, milyennek kellett volna lenniük, hogyan kellett volna viselkedniük és miket kellett volna tenniük? Csak azért, hogy egy pillanat erejéig azt érezd, hogy közéjük tartozol és, hogy szeretnek téged. Annyi mindent képesek vagyunk ezért az érzésért megtenni. Bármit, tényleg bármit csak, hogy valaha, valamelyik szülőnk mondja már ki azt, hogy mennyire büszke ránk és, hogy jól csináljuk azt, amit csinálunk.

Sok esetben sajnos erre hiába várunk, mert a szüleink nem képesek rá.

Ha olyan gyerekkorból jött, ahol ezt senki nem mutatta meg neki, nem lesz rá képes, hogy kifejezze neked az érzéseit. Nézd meg a szüleid gyerekkorát, tanulmányozd egy kicsit és rájöhetsz, hogy valójában nem volt egyszerű nekik sem és honnan is jön ez az egész mintázat. Ők is valakinek a gyermekei ezt ne felejtsd el. Ők is hordoznak sérüléseket, mintákat, traumákat.

Nem mutatta meg, tanította meg nekik senki azt, ezt hogyan kellene csinálni.

Hogyan váljon az ember anyává, apává ezt miképpen kellene, ha olyan családi háttérrel jön ahol az apa, anya nem volt jelen. Nem jelen lenni annyit jelent, hogy sose volt otthon, mert a megélhetésért kellett dolgoznia és ez ezt kívánta. Nincs akkor sem jelen, ha sajnos elhalálozott túl korán. Sőt akkor sincs jelen egy szülő, ha folyamatosan a saját szüleinek akar megfelelni, még akkor is ha már ő nincs az élők között. Mert sajnos ez azzal nem szűnik meg bennünk ez az érzés, amikor a szülő eltávozik még a síron túl is képesek vagyunk várni a feloldozást vagy az engedélyt.

Mindenhol ahol egy olyan feloldozásra és engedélyre vársz bármelyik időből, ami valójában már soha sem fog és tud elérkezni hozzád ezt hajlandó vagy-e elengedni? 

 

Ezt a gyermeki letapogató rendszer érzi. 

Ahogy belép az ember az ajtón már tudja, hogy mire számíthat. Ilyenkor lehetséges az, hogy a gyerek elkezd hisztizni, vagy egy pillanatra sem hagy békén minket vagy rosszalkodik, mert a negatív figyelem is figyelem felkeltés.

Mert tudja, másképpen nem tud ránk hatni és ez senki hibája sem valójában. Se a gyermek nem tehet róla, se a szülő valójában ez a társadalom ezt kívánja most, hogy menj, hajtsd a pénzt, csináld, ne legyen egy perc nyugtod sem avégett, hogyan tartod el a családot. A gyermek meg vállalta és tudta mikor szülőket választott magának, hogy ez lesz és így is megérte leszületnie.

Te magadnak tudod megengedni

Te magadnak tudod megengedni azt, hogy semmi baj nincsen veled és, hogy úgy van jogod az életedhez, ahogyan azt te szeretnéd. Várhatsz bárkiére, de te csak saját magad tudod magadnak megengedni.

Sőt akkor sincs még jelen, ha a teste ott van a játék közben, beszélgetés közben…. de valójában a tudata nincs ott. Mert már azon gondolkozik, mi mást kellene csinálni, hogyan kellene pénzt keresni, a munka, karrier, bármi más van a gondolataiban és ezért nem tud kikapcsolni belőle, ez jár folyamatosan a fejében és ezért nem tud ott lenni fejben a családban.