Hogyan mondj le minden esetben önmagadról?

Amikor valaki elindul az önmunka terepén, előfordul, hogy jelentős változások állnak be úgy a viselkedése, mint a választásai terén.

Szolidáris káosz – hogyan keltünk zűrzavart, hogy közösséget vállalhassunk benne?

Mennyi hazugságot kell létrehoznom és kitalálnom, hogy fenntartsam azt a zűrzavart, amit valójában nem szeretnék? Sőt, szabadulni akarok tőle… de annyira mégsem…

Kinek az ítélete által értékelted le saját magadat?

Ki az, akinek megengeded, hogy leértékeljen téged? Minden fogadalmatok, ígéretetek, amit bárhol, bármikor megtettetek egymásnak, hogy életeken át egyikőtök mindig ezt teszi a másikkal és most ebben az életben te következtél, hajlandó lennél-e te ezt itt és most abba hagyni?

Te hány évesen haltál meg valójában, belülről, lélekben?

Te hány évesen haltál meg valójában belülről lélekben? Hol volt az a pont, amikor ezt könnyebb volt választanod, mint érezni azt, ami elől ide menekültél?
Mi volt az a traumád, ami ekkora hatással volt rád, hogy lezártad az össze érzésedet, érzetedet, és könnyebb magadnak is azt hazudni, hogy nem érzel semmit sem?

Hányszor nem választunk magunknak csak azért valamit, mert azt gondoljuk róla, hogy késő van hozzá?

Hány esetben mondasz le akár a szeretetről, mert vannak elvárásaid, hogy neked, hogyan kellene csinálni vagy hogyan kellene a szüleidnek szeretnie téged?

Miket szorongatsz csak megszokásból, pedig semmi szükséged rá, csak akadályoz mindenben?

Hogyan lehetséges változtatni és elengedni dolgokat?

Félreértések és belemagyarázások

Hányszor értjük félre a másik embert, mert mi a mondandójához gyártunk a fejünkben egy olyan gondolatot, ami nekünk tetsző, és így már jobban be tudjuk fogadni azt, amit mondott?

Áldozat szerepek és konfliktusaik

Hányszor fordul elő velünk, hogy áldozat vagy mártír szerepét játsszuk, ráadásul úgy, hogy nem is tudunk róla. Esetleg észrevesszük, de nem akarjuk beismerni, hogy ezt csináljuk. Mert ciki, gáz, esetleg valami ajándék van benne…

Ismétlődő vonzódások

Minden olyan esetben, ahol egy személyt hibáztatok a velem való történések miatt, és nem veszem észre, hogy valójában mindent én hozok létre, de könnyebb ujjal mutogatni a másikra vagy mást megnevezni azért, mert az én életem nem úgy alakul, ahogy azt én tervezem. Minden ilyen helyet az életemben, ahol másra hárítom át a felelősséget, azt hajlandó vagyok elengedni. Megengedni magamnak, hogy akkor sem fog semmi sem történni, ha egyszer az életben én viszem el a saját balhémat.
Mindenhol ahol megtanultam vagy megtanították nekem azt, hogy bújjak ki vagy el a felelősség alól azt hajlandó vagyok egyszerűen elengedni, de előtte ezeket a helyeket meglátni, hol csinálom ezt.
Minden a saját választásom, ami velem történik vagy legalábbis a választásaimnak az eredménye. Okolhatok, hibáztathatok mást az életem alakulásáért, de ez nem megoldás, mert senki nem tud velem csinálni semmit sem, amit én valójában nem engedek meg vagy engedtem meg neki.
Bármelyik előző életben, amikor engedélyt adtam azoknak az embereknek, hogy döntsenek az életem felett, akikkel ebben az életemben is kapcsolatban vagyok, és most is ugyanazt csinálják velem, ezeket az engedélyeket érvénytelenítem és visszavonom, mert a saját életem felett csakis én rendelkezhetem, és senki más.
Mindenhol ahol ez az édesanyám, édesapám és ebben az életben is megmondják nekem, holott már nem vagyok gyerek, hogy mit is kezdjek az életemmel, azt tisztelettel megköszönöm. Az életemért hálás lehetek nekik, amíg élek, de úgy alakítom az egészet, ahogy én szeretném, még ha ez nem is fog egyezni az általuk elvárttal. Jogom van a saját életemről döntéseket hozni, és csak nekem van egyedül jogom ehhez.

Engedd meg magadnak, de hogyan?

Engedd meg magadnak, de hogyan?   Nem csak ebben az esetben tudunk kitalálmányozni bármit is. Kitalálmányozni annyit jelent, hogy olyan gondolatokat alkotsz meg a fejedben, aminek nincsen alapja és valójában tök felesleges. Mennyi kitalációt hordozol a családodról? Hány ilyen gondolat van a fejedben? Mennyi elvárás van a gondolataidban, milyennek kellett volna lenniük, hogyan kellett volna […]