Kinek az ítélete által értékelted le saját magadat?
Ki az, akinek megengeded, hogy ezt tehesse veled? Minden fogadalmatok, ígéretetek, amit bárhol, bármikor megtettetek egymásnak, hogy életeken át egyikőtök mindig ezt teszi a másikkal és most ebben az életben te következtél, hajlandó lennél-e te ezt itt és most abba hagyni?
Hajlandó vagy a magad részéről elmondani, hogy az irányába lévő adósságod letudva, és hajlandó vagy-e te a kapcsolódásotok alapját új lapra helyezni?
De az is lehetséges, hogy a másik fél viszont tovább viszi ezt az egészet, hogy értékteleníteni fog minden módon. Megengedésbe tudsz-e kerülni az ő választásával, hogy lehet, hogy ezt fogja tenni? Te magadnak megengednéd-e, hogy az ő választásra ne reagálj? Hogy ne menj reakcióba, hanem tudd, hogy valójában ez róla szól nem rólad?
Mindenhol, ahol megengeded másoknak, hogy azt tehesék veled, amit ők akarnak, hajlandó vagy-e tőlük visszavenni a nekik kiadott erőt, ami a tiéd amúgy? Mindenhol, ahol rád ruházták vagy te vetted fel a lábtörlő szerepét arról lemondanál?
Minden olyan elhitt, vagy magadnak bemesélt hazugságot arról, hogy hogy vagy értékes és jó, azokat a hazugságokat törölnéd-e a gondolataidból?
Minden hazugságról, amit igazságnak címkéztél ezért igaznak hitted, meglátnád-e, hogy az bizony hazugság?
Kinek a hazugságait tetted magadévá? Sokszor azt gondoljuk, hogy az, amit a szüleink mondanak, az minden esetben úgy van, ahogyan ők mondják. Te is hallottad már azt, gondolom, hogy a szülők szava szent és ha azt ő mondja, az nem lehet másképpen.
“Az anyád (vagy az apád) vagyok, tisztelned kell engem”
Ez teljesen rendben is van egészen addig, amíg a szülő is tiszteletben tart téged. Mert ennek is egy oda-vissza kapcsolódásnak kellene lennie.
Elvárják azt a fajta tiszteletadást, amit ők maguknak sem képesek megadni. És ezért várják el tőled.
De sok családnál ez a tisztelet a gyermek részéről megvan, ugyanakkor a szülői oldalról hiányzik.
Igen, a szüleink felé legyen egyfajta tisztelet megadása, hiszen általuk kaptuk az életünket. Ezzel együtt, nem vagyunk kötelesek elviselni mindent és bármit, ami a lelkünket, lényünket vagy akár a testünket sérti.
Minden ítélet, amit a szüleid mondanak rád, azok esetében is hajlandó vagy-e azt látni, hogy az valójában nem rólad szól? Hanem róluk.
Hajlandó lennél-e végre befejezni azt, hogy azért bántalmazod magad, amit ők gondolnak valójában magukról?
Minden bántalmazás, amit magad ellen követsz el miközben az másokról szól, ezt abba hagynád-e most azonnal? Mi az értéke annak, hogy te meg általuk bántod magadat?
Mikor, és hol tanultad meg, vagy tanították meg neked, hogy ezt így kell csinálni?
Ezeket a megtanult viselkedési, működési mintákat hajlandó vagy-e törölni?
Mi az a dolog, amit, ha megteszel vagy nem teszel meg, akkor már nem vagy értékes? Vagy milyen esetben gondolod, hogy az vagy? Mi az az ítélet, aminél el fogod veszíteni az önmagadba vetett hitedet?
Hogy valamit elrontottál mások szerint, vagy nem csinálod jól, mert csinálhatnád jobban is? Vagy mindenért téged hibáztatnak, ami az ő életükben van jelen.
De minden ember csak a saját életének a kovácsa. Ha rossz dolgok vannak, és ha jók, azokat is mind-mind mi választottuk egy korábbi döntésünk által. Szóval tudsz akkor hibás lenni más életében jelen lévő dolog miatt?
Látod végre, hogy az az ember, aki megítél téged, az valójában számodra mondott információt magáról?
Hajlandó lennél-e így ránézni azokra az ítéletekre, amiket rád mondtak, hogy azok nem is rólad szóltak. Neked mondták, de valójában nem neked címezték. Mert könnyebb másokat megítélni, mint dolgozni magunkon.
Az emberek többsége nem tudja, hogy ha megítél valakit, akkor önmagát ítéli meg a másikban.
Vagy azt az erőt veszik el tőled, ami ott volt benned? Mert, ha már ketten mondják akkor annak van alapja… Te szoktál ilyet gondolni? Van olyan ember, akit magad fölé helyeztél? Akinek a szavai mindig minden esetben igazak számodra? Aki esetében meg sem kérdőjelezed azt, hogy mi van, ha mégsem?
Minden olyan embert, akit magad fölé raktál valamilyen oknál fogva, hajlandó vagy őket onnan a piedesztárol levenni, kérlek szépen?
Mert minden olyan esetben, ahol valakit magad elé helyezel, ott te magadat értékeled le.
Tedd meg magadért, hogy azokat az elhitt vagy veled elhitetett gondolataidat magadról, hogy nem vagy értékes és jó sem, most törlöd. Mi az értéke annak, hogy magad leértékeled? Mit nem akarsz választani, amit, ha ezt teszed nem kell azt megtenned?
Hajlandó vagy-e az önmagadba vetett hited elvesztése helyett inkább elkezdeni bízni magadban, hogy tudod azt, amit tudsz és teljes mértékben tisztában vagy önmagad értékével?
Iratkozz fel hírlevélre és töltsd le az ajándékod:
Iratkozz fel a Lélekkel Suttogó hírlevélre, és küldöm az ingyenes NEM VAGY ELÉG JÓ…? workshopot a videóval és a munkafüzettel. Válaszolj magadnak őszintén a kérdésekre, figyeld meg, mit hoznak fel benned az elhangzott gondolatok. Használd az oldásokat, amikor csak szükségét érzed.
