Mennyire kell feladnod magad egy-egy helyzetben, hogy képes legyél végre magadért választani?
Sokszor megfogadjuk, hogy nem leszünk olyanok, mint amilyenek ők voltak. Persze, hogy nem tudunk másmilyenek lenni. Ránézünk az 1 év alatt arra is, hogy mi az, amit elutasítunk a legjobban bennünk és az megtalálható bennünk is.
A legjobb történeteket mindig az élet írja
Megtanulta, hogy nehezen, sokat kell csinálnia és a szidás elől, ha nem teljesített úgy vagy annyit, akkor érkezik a fal, amit az ellen húzott fel, hogy szidás érkezik. Lesz benne egy túlteljesítési kényszer, hogy többet és többet kell tennem, mert akkor majd elég jó leszek.
Milyen programokat indítanak el bennünk felmenőink által átélt traumák?
Az egyik fő sérülés vagy program, amivel én a legtöbbet dolgozom családállítások során, az a „nem vagyok elég és kevés vagyok”, valamint ehhez azonnal kapcsolódik „a hibás és én vagyok a bűnös” program. Azt tapasztalom, hogy ezek kéz a kézben járnak.
Gyakran úgy érzed, mindenki téged bánt?
Neked vannak olyan pillanataid amikor úgy érzed, hogy összecsapnak fejed felett azok a bizonyos hullámok? Mintha minden összeesküdött volna ellened?
Gyökérprobléma
Az energiáknak én mindig jobban hiszek, mint a kimondott szónak. Mert sokszor mást mond a száj, mint, ami valójában van. Egy-két jól feltett kérdés és máris ott vagyunk a gyökérproblémánál.
Miért szinte lehetetlen túllépni a veszteségen, akár több év elteltével
Nagyon sokszor találkozok azzal a családállítások során, hogy nem tudnak továbblépni klienseim a hozzátartozó elvesztése okozta gyászból. Itt nem a félévesről beszélek és nem is az 1-2 éves gyászról, hanem arról, amikor már eltelt nagyon sok idő.
Mit tartasz fenn valójában a kapcsolatodban?
Magad ellen dolgozol, csak hogy a másiknak jó legyen. Mit döntöttél el és mikor, hogy ő mindenképpen benne kell, hogy legyen az életedben?
Maradhatsz a traumában. Vagy akár ki is jöhetsz belőle?
Mi az a trauma és akár a testi fájdalom használatában, ami annyira értékes, hogy inkább elviseled a fájdalmat is, mint hogy megváltoztasd az egészet?
Mit is kezdj azzal, ha azt érzed, hogy ez a nap nem a tiéd?
Mert, hát ugye vannak olyan napok, amikor úgy kelünk fel reggel, hogy még az ujjunkat sem szeretnénk kidugni a takaró alól. Amikor, én úgy szoktam ezt képletesen szemléltetni, hogy előtört bennem a dinoszaurusz, aki maga körül most törne és zúzna legszívesebben.
Miért történt már megint ez velem?
Hányszor vagy úgy a kapcsolataidban, hogy már megint ez történt velem? Hogy ugyanabba a gödörbe estem bele, mint amiből kikászálódtam.
