Maradhatsz a traumában. Vagy akár ki is jöhetsz belőle?
Mi az, amit kapsz a történeted által, ami fontosabb, mint hogy változtass rajta?
Mi az a trauma és akár a testi fájdalom használatában, ami annyira értékes, hogy inkább elviseled a fájdalmat is, mint hogy megváltoztasd az egészet? Vannak testi fájdalmak is, amiket használunk valamire. Itt az a kérdés miért tesszük ezt magunkkal?
Menj vissza ahhoz a ponthoz, amikor a fájdalom létrejött. Nézd meg, hogy mi volt ott? Mit csináltál? Mi történt veled vagy azokkal, akik körülötted voltak?
Mert képességes emberként szinte bármit létre tudunk hozni.
Az adott pillanatban fájdalmakat, történeteket, érzéseket be tudunk zárni a testünkbe. Adott pillanathoz köthető bármit is. Lehetséges, hogy a kapcsolódási módunknak ez az ismert működése. Ha a családban jellemző a fájdalom, testi betegségek akkor legtöbbször így tudunk kapcsolódni. Vagy van az, hogy már tudatosan élünk és teszünk ellene, hogy dolgokat, mintákat, működéseket ne vigyünk tovább, de van az a fránya lelkiismeret, lojalitás, szolidaritás a családi klánhoz és a klán történetéhez, ami sok esetben erősebben köt minket a családi dolgokhoz.
Van, hogy azzal a hűségkötéssel találkozom a vendégeim esetében, hogy nem engedik meg maguknak a pénzt, mert akkor nekik több lesz, mint eddig bárkinek a családjukban.
Arra a kérdésemre, hogy valójában mi az oka annak, hogy a pénzproblémához kapcsolódik és ezen rágódik, aggódik?
Az volt a válasz, mert akkor nekem már sokkal több lesz, mint bárkinek eddig a családból és azt nem lehet, mert akkor mi lesz velük.
Maga is meglepődött ezen a válaszon, hogy dolgozik magán, dolgozik ezeken a kötéseken és mindig előjön egy újabb területe az életének, ami esetében ráeszmél arra, hogy még mindig mennyire a családi minta az elsődleges.
Minden ilyen, a családodnak fogadott hűséget, hogy akkor is mellettük maradsz és a mintának létre kell jönnie mindenáron, ha neked nem jó, és nem az a működőképes, ezt a megtett hűséget törölnéd és érvénytelenítenéd-e?
Hajlandó vagy-e most itt ebben a pillanatban magadhoz elköteleződni? Hogy bármi történik te magadat teszed az első helyre az életedben?
Ezt sokszor nem engedi meg az ismert közegben való létezés. Mert ez a komfortos, ezt ismerjük, és ebbe nőttünk bele, hogy mások igényeinek kielégítése a fő feladatunk.
Azt a kérdést szoktam ilyenkor feltenni, hogy ezt miért is csináljuk? Miért mondunk le magunkról mások érdekében? Mit szeretnénk ettől megkapni? Mi a titkos vágyunk vagy a titkon remélt dolgok, érzés, érzet, amiért ezt az egészet csináljuk?
Lehet a figyelem, szeretet, törődés vagy akár az ismert minta létrejötte?
Neked mi az a titkos vágyad, vagy titkon remélt valami, amit ettől remélsz megkapni?
Lehet, hogy az lesz a válaszod te nem tudod, vagy nem jön semmi. Vagy akár nehéz beismerni magadnak azt, hogy valamit reméltél ettől az egésztől. Azt sem egyszerű felismerni, hogy igenis elvárásaid voltak ezzel kapcsolatban, hogy mit is kell megkapnod és hogyan is kell megkapnod. De az elvárások egy dolgot fognak létrehozni benned, hogy ha nem kapod meg azt, és nem úgy kapod meg, akkor megjelenik az a maró fájdalomérzet a mellkasodban, hogy csalódtál. Csalódtál bennük, mert nem azt csinálták meg neked, amit te akartál és nem is úgy ráadásul.
Mert más embernek is van mintája, programjai, amikből működik.
Hajlandó vagy-e a mások felé kitolt elvárásaidat, és a magad felé létrehozottat is elengedni?
Mert aztán mivel ők nem adták meg, előkerül az ismert nem vagyok jó, én értéktelen vagyok sőt társul a nem vagyok fontos érzés is emellé.
Hajlandó vagy-e ezen dolgozni, hogy ezekben a helyzetekben valójában az kell, hogy megadjanak neked valamit, vagy az kell, hogy az ismerős minta, a nem vagy jó létrejöjjön?
Hajlandó vagy-e rálátni, hogy mi is kell itt valójában neked? Mire van szükséged ezekben a helyzetekben igazából?
Megengednéd-e magadnak, hogy ezekkel dolgozz és hogy itt van-e az idő arra, hogy valami más életet kezdj el élni, mint eddig bárki? Megengedve magadnak, hogy elengedd a családi kötéseket, a nekik megfogadott ígéreteket, amiket valamikor, valahol megígértél nekik, hogy ha ők úgy csinálják, akkor te is úgy fogod. Mindennek az elengedését, megváltoztatását olyan tempóban és ütemben, ahogyan te arra képes vagy, és amennyi egy nap megy neked.
Nem az a lényege, hogy egy nap alatt szabadulj meg mindentől. De engedd meg magadnak, hogy maradandó változást hozz magad számára létre azzal, hogy türelmes leszel magaddal. Nem pedig gyorsan elillanót, a gyorsan csináljuk meg kapkodvával. Amit évek alatt létrehoztál annak hagyj időt, hogy kioldódjon a lelkedből és a testedből is, minden, amit bezártál.
Iratkozz fel hírlevélre és töltsd le az ajándékod:
Iratkozz fel a Lélekkel Suttogó hírlevélre, és küldöm az ingyenes NEM VAGY ELÉG JÓ…? workshopot a videóval és a munkafüzettel. Válaszolj magadnak őszintén a kérdésekre, figyeld meg, mit hoznak fel benned az elhangzott gondolatok. Használd az oldásokat, amikor csak szükségét érzed.
