Gyakran úgy érzed, mindenki téged bánt?
Neked vannak olyan pillanataid amikor úgy érzed, hogy összecsapnak fejed felett azok a bizonyos hullámok?
Mintha minden összeesküdött volna ellened…. Bevallom, nekem is vannak ilyen pillanataim, amikor annyira egyszerre érkezik az a bizonyos…, hogy már nem tudok kitérni előle. Vagy annyira benyomja a piros gombot bennem, hogy nem elhajolok, hanem úgy érzem, hogy bele török az egészbe.
Amikor hiába használom a kérdéseket, tudom tudatosan mi után mi következne fejben, de egyszerűen elvisz magával az a rengeteg érzelem, érzés, testi tünet és kész, elsüllyedtem.
Semmi gond nincs ezzel sem, hiszen emberek vagyunk és nem kell minden pillanatban helyesen, tudatosan cselekednünk. Megengedésebe kell kerülni azzal, hogy amiben éppen aktuálisan benne vagyunk, az is csak egy állapot most. Amit én szoktam mondani, hogy ez most van, ez is el fog múlni, még akkor is, ha most azt gondolom, hogy ez az érzés sose lesz jobb. De lesz, csak engedd meg magadnak, hogy ez átmenjen rajtad.
Sok esetben én is elfelejtem, hogy ember vagyok. A tudatosságomnak van előnye, de van, amikor pontosan ez a hátránya, hogy ne tudok megengedésbe kerülni azzal, hogy elsüllyedek. Folyamatosan szerelni, rendbe tenni akarom magamat és sok esetben az van a fejemben, hogy hát nekem ez a munkám hogyan is engedhetném meg magamnak, hogy bele süppedjek.
Minél jobban nem akarok benne lenni, mert hát ugye ne már hiszen ez a munkám pont nekem nem szabadna – annál jobban fogok bele mélyedni. Mert pont az akarás és az ellenállás, amivel fent tartjuk és benne tartjuk magunkat az aktuális történésbe. A nem akarom ezt érezni, nem akarok ezzel foglalkozni, létre hozza az ellenállást és a falat is, hogy elkerüljem a fájdalmat a nem akarással.
Hajlandó vagy-e megengedni magadnak azt az érzelmet, érzést, amit a nem akarommal elkerülni próbálsz?
Minden ítéletkezést, amit mondasz magad ellen, amivel mélyebbre és mélyebbre lököd magad hajlandó vagy-e abbahagyni?
Jön a sok ítélet, amit magunk ellen kezdünk el használni, hogy nem így kellene, nem úgy, hanem amúgy.
Mert kit a legkönnyebb szidni hát saját magamat, hogy hogyan lehetek ilyen. A jól ismert ördögi körbe kerül az ember és akkor abban a pillanatban nem látja a rosszá tétel mögül, hogy mi más is lehetne. Csak forog, forog a tengelye körül aztán egyszer csak történik valami vagy sokára, vagy hamar, aminél mintha elvágták volna.
De a vendégeim pontosan ezért is szeretnek, mert hogy ezeket is el merem nekik mondani sebezhetően, hogy figyeljetek nekem is vannak dolgaim. Attól mert tudatos vagyok nem minden mindig van csíben és nem minden mindig pozitív. És ez is teljesen rendben van. A tudatosság nekem nem arról szól, hogy már nem lesznek rossz gondolataim, nem fogok agyalni és nem zuhanok a mélybe, hanem az, hogy hamarabb jövök ki belőle.
Teljesen rendben van az is, amiben éppen most vagy. Minél jobban ellenállsz neki annál jobban ásod magad alatt a gödröt.
De hogyan tudnánk megengedésbe kerülni azzal, hogy fáj, szenvedek, szorít és nem akarom ezt érezni.
Kezdd azzal, hogy engedd le a falaidat, amiket valamikor, valahol, valamilyen ehhez hasonló eseménynél felhúztál
A falak azok a védekezési mechanizmusok, amiket akkor hoztál létre, amikor volt valami olyan érzés benned, ami annyira fájt, hogy el akartad kerülni és létrehoztad azt a falat, ami mögé ezt elzártad.
Ezekkel egyetlen egy gond van, hogy te mögötte maradsz, és se ki se be nem jut semmi sem. Ott maradsz az érzéssel, érzettel és sehova nem tudsz jutni vele.
Hajlandó vagy-e leengedni az összes falat, építményt vagy bármit, amit az érzések, érzetek ellen valamikor létre hoztál? Hajlandó vagy-e törölni ezt a működést? Törölni úgy tudod, hogy rálátást kérsz azokra a helyekre, azokra a történésekre, amik esetében a védekezés érdekében ezt létre hoztad?
Engedd le, még akkor is, ha ez nem lesz a legkellemesebb, a legkönnyebb szembesülésed.
Mert képesek vagyunk arra, hogy homokba dugjuk a fejünket, képesek vagyunk arra, hogy ha nincs ott, nem fáj. De egy gond van ezzel az ott van és közben tudattalan befolyásolja a döntéseidet, a választásaidat és olyan mechanizmusokat kapcsol be benned, amik tudattalan irányítanak.
Igen, a rálátás nem mindig könnyed és néha olyan részeinket is megmutatja, amiket nagy ívben el akartunk kerülni, amiket nem akartunk látni és inkább eldugtuk őket a hátunk mögé vagy éppen falak mögé, hogy ne kelljen foglalkozni vele.
De ezek a dolgok előbb utóbb bizonyos esetekben vagy eseményeknél a felszínre fognak törni olyan pusztító erővel, hogy csak pislogni tudunk a sokktól, ami akkor ott fog érni. Mert jönni fog hidd el. Bizonyos dolgok aktiválni fogják az egészet.
Hajlandó vagy-e magadért szépen lassan amennyit ma tudsz a felszínre engedni, hogy ne egyszerre érkezzen meg?
Felteheted az a kérdést is, hogy mi ez itt valójában?
Mi az, ami most történik veled vagy benned?
Mi, az, ami most aktiválta ezeket az érzéseket?
Mi az a történet, sztori, ami az egész alatt van?
Mert ezek csak a pirosgomb-aktiváló történetek. Ezek alá szoktuk általában elrejteni azokat a dolgokat, amik a működésünket irányítják. A legtöbb ilyen az általánosságban a nem vagyok elég, kevés vagyok és társai című program. Nagyon sokszor találkozok ezzel a programmal. Van egy kiinduló történet, ami bekapcsolja az egészet és erre a történetre kell rá látni, hogy miért is gondolom ez által, hogy kevés vagyok?
Igen, a rálátás nem mindig könnyed és néha olyan részeinket is megmutatja, amiket nagy ívben el akartunk kerülni, amiket nem akartunk látni és inkább eldugtuk őket a hátunk mögé vagy éppen falak mögé, hogy ne kelljen foglalkozni vele.
De ezek a dolgok előbb utóbb bizonyos esetekben vagy eseményeknél a felszínre fognak törni olyan pusztító erővel, hogy csak pislogni tudunk a sokktól, ami akkor ott fog érni. Mert jönni fog hidd el. Bizonyos dolgok aktiválni fogják az egészet.
Hajlandó vagy-e magadért szépen lassan amennyit ma tudsz a felszínre engedni, hogy ne egyszerre érkezzen meg?
Hajlandó vagy-e dolgozni ezen a sérüléseden? Hajlandó vagy-e rálátni erre, hogy mi által gondolod ezt magadról, hogy kevés vagy?
Hajlandó vagy-e tudni, hogy sose voltál az? Annyi történt, hogy egy csomó dolog, történet által elhitted, hogy te vagy a hibás vagy te voltál ehhez kevés. Hogy többet kellett volna tenned, hogy ne így alakuljon, ahogyan alakult az adott történet, ami elhitette veled, hogy nem vagy elég.
A te történeted mi?
Megengednéd-e magadnak, hogy teljesen elég vagy, úgy ahogy, vagy?
Megengednéd-e magadnak, hogy nem vagy se hibás, se vétkes olyan dolgokért, amik esetében csak egy gyerek voltál?
Bármi, amit elhittél vagy elhitették veled, hogy te voltál az oka annak, ami ott akkor létrejött és neked kellett volna azt helyrehozni, semmissé és meg nem történtté tenni azt törölnéd-e, hogy ez a te feladatod volt?
Minden olyan cselekedet, tett, mondat, történés, nem történés akár egy csend, vagy egy rosszul értelmezett mondat, ami alapján eldöntötted, hogy az van, amit gondolsz azt hajlandó lennél-e törölni a fejedből?
Ha nem az van, amit kigondoltál, és ha azok a dolgok, amiket te eldöntöttél, hogy az azt jelenti és semmi mást nem jelenhet, azokat hajlandó vagy-e megnézni, hogy mi mást is jelenthet, ha nem azt?
Engedd le a falaidat és kérd meg az univerzumot, hogy a lényed táguljon ki a térbe és egy teljesen más helyről nézz rá erre most.
Oldás
„Ha nem az van, amiről fixen eldöntöttem van, akkor mi más is lehet?
Univerzum kérlek, mutasd meg nekem, hogy mi van itt valójában. Kérek tisztánlátást erre a helyzetre, amiben most benne vagyok.
Kérem, hogy a megengedésem legyen nagyobb annál, amiben most benne vagyok. Legyen nagyobb a megengedésem annál, hogy ítélkezek magamon.
Iratkozz fel hírlevélre és töltsd le az ajándékod:
Iratkozz fel a Lélekkel Suttogó hírlevélre, és küldöm az ingyenes NEM VAGY ELÉG JÓ…? workshopot a videóval és a munkafüzettel. Válaszolj magadnak őszintén a kérdésekre, figyeld meg, mit hoznak fel benned az elhangzott gondolatok. Használd az oldásokat, amikor csak szükségét érzed.
