Mennyire kell feladnod magad egy-egy helyzetben, hogy képes legyél végre magadért választani?
Sokszor megfogadjuk, hogy nem leszünk olyanok, mint amilyenek ők voltak. Persze, hogy nem tudunk másmilyenek lenni. Ránézünk az 1 év alatt arra is, hogy mi az, amit elutasítunk a legjobban bennünk és az megtalálható bennünk is.
Neked milyen videót vetít az elméd?
Ha nem a félelmeid uralnák a valóságodat, akkor mi másnak adhatnál teret, aminek eddig nem adtál? Lehet, hogy minden másképpen alakulna?
Gyakran úgy érzed, mindenki téged bánt?
Neked vannak olyan pillanataid amikor úgy érzed, hogy összecsapnak fejed felett azok a bizonyos hullámok? Mintha minden összeesküdött volna ellened?
Hogyan mondj le minden esetben önmagadról?
Amikor valaki elindul az önmunka terepén, előfordul, hogy jelentős változások állnak be úgy a viselkedése, mint a választásai terén.
Mit is kezdj azzal, ha azt érzed, hogy ez a nap nem a tiéd?
Mert, hát ugye vannak olyan napok, amikor úgy kelünk fel reggel, hogy még az ujjunkat sem szeretnénk kidugni a takaró alól. Amikor, én úgy szoktam ezt képletesen szemléltetni, hogy előtört bennem a dinoszaurusz, aki maga körül most törne és zúzna legszívesebben.
Miért viselkedsz úgy, ahogy neked nem jó – és mit tehetnél helyette?
Annyi tanult mintánk és viselkedünk van, amiket gyerekként tettünk magunkévá. Válaszreakciók, működési mechanizmusok, hogy a minket ért helyzetekre, eseményekre, dolgokra hogyan kell reagálnunk.
Hogyan érezd magad biztonságban, segítség nélkül?
Mennyi emberhez kötődsz akár feleslegesen is, hogy megkapd végre azt, amire vágsz, hogy valahol érezd magad végre biztonságban?
Miért történt már megint ez velem?
Hányszor vagy úgy a kapcsolataidban, hogy már megint ez történt velem? Hogy ugyanabba a gödörbe estem bele, mint amiből kikászálódtam.
Nehézségre vagyunk huzalozva?
Néha úgy érzem, hogy olyan, mintha fixen be lennénk mi emberek kötve valamilyen láthatatlan szállal ahhoz, hogy a nehézség mindig jelen legyen az életünkben.
Megengedésbe tudsz-e kerülni azzal, hogy a gondolataid miatt vagy abban éppen, amiben vagy?
Mennyiszer rontjuk el azzal a jelen pillanatot, hogy csak azt figyeljük folyamatosan, hogy mi nincs még itt és miért nem vagyunk még ott, ahol valójában már lenni szeretnénk?
