Miért viselkedsz úgy, ahogy neked nem jó - és mit tehetnél helyette?
Annyi tanult mintánk és viselkedésünk van, amiket gyerekként tettünk magunkévá. Válaszreakciók, működési mechanizmusok, hogy a minket ért helyzetekre, eseményekre, dolgokra hogyan kell reagálnunk.
Ellestük a szüleinktől, hogy ők hogyan csinálták annak idején. Vagy elmondták, hogy ezt így kell, mert mindenki így tett és ha nekik jó volt, akkor nekünk is az lesz. Nem kérdőjelezték meg azt egy pillanatra sem, hogy az biztos jó volt-e nekik. Mert, ha a tekintélyszemélynek jó volt az ő megítélésük alapján, akkor mindenki másnak is jó kell, hogy legyen.
Hajlandó vagy-e ránézni a családi dolgokra, hogy mindenkinek annyira jó volt-e minden választása és döntése. Ha végig nézel a családi történeten mi az, ami az egész családban működik?
Valaki ezt már megkérdőjelezte egyáltalán, hogy neki működik-e az, ami a többieknek? Vagy csak a családi kollektívhez való hűség és kötés által megy tovább minden úgy, mint eddig?
Neked működőképes az, ami megy nálatok? Hajlandó vagy magadért választani?
Ehhez elsődlegesen azt kellene megnézni, hogy mi az, ami a ti családotokban minta és program. Ami esetében van lehetőséged eldönteni, hogy te akarsz mást csinálni vagy sem.
Nézd meg, hogy nálatok mi az egymáshoz kapcsolódás módja. Hogyan és mivel kapcsolódtok ti? Ezek lehetnek betegségek, tünetek, szomorúság, szenvedésprogram, mártítszerep, láthatatlanság…. Mert mindent megtanulunk és magunkévá teszünk.
Mivel és milyen módon szerettél volna te kapcsolódni a szüleidhez? Mit kellett volna nekik megadniuk neked, amit, úgy érzed, nem kaptál meg?
Mert talán nem volt rá lehetőségük, egyéb más okok miatt. Vagy egyszerűen az ő életükben nem volt rá követendő minta vagy viselkedési útvonal. Nem volt tegyük fel ott a szülő, akitől elleshette volna vagy eltanulta volna, hogyan csinálja. Mert meg is halhatott idejekorán, vagy éppen válás történt, és nem úgy vett szerepet az életben ezután.
Nagyon sokszor, mikor jön egy kliensem és arról mesél, hogy “az apám, anyám ilyen volt…” visszakérdezek a szülő gyerekkorára. Hogy neki milyen kapcsolata volt a szüleivel, és mit kapott meg vagy nem kapott meg tőlük?
Nem felmenteni és mentségeket gyártani szeretnék ilyenkor a szülőnek, hanem megértetni az adott klienssel, hogy a szüleink generációjának nem volt lehetősége arra, hogy megismerjen más lehetőséget is, amit esetleg választhatott volna. Hanem ők mentek az előírásnak megfelelően.
Nekünk van lehetőségünk már választani a tudatosságot és élni azzal, hogy van valami más is az életben, mint amit eddig gondoltunk. Lehet másképpen dönteni és gondolkozni is.
Már nem akkora bűn tudatosan élni, de még azért mindig találkozhat ítélettel az, aki másképpen csinál valamit. Mert nem vagy a dobozba illő. Más vagy, miközben az emberek mindenképpen valami jelzőt aggatnának rád, mert számukra befogadhatatlan a gondolat, amivel te működteted az életedet. Akár lehetsz az az ember is, aki teljesen másképpen éli az életét. Ez pedig idegesítő másoknak, vagy piszkálja őket. Mert ők nem tesznek két lépést sem magukért, tehát valamilyen módon vissza kell téged is rántaniuk oda, ahol ők vannak. Mert nehogy már neked jobb legyen, mint nekik.
Hajlandó vagy ezt meglátni, hogy megítélnek téged azért, mert másképpen gondolkozol? És aztán ha megláttad, kezdenél vele valamit? Engednéd, hogy átfolyjon rajtad nem adva neki teret? Vagy, ha nem tud átfolyni, akkor nézd meg, hogy te mennyire ítéled el még magad azért, mert mersz más lenni?
Befejeznéd-e azt, hogy bizonyos dolgokkal visszahúzod még magadat és nem azt az életet éled, ami neked megfelelő? Nézd meg te mit használsz erre, hogy mindig visszavágd magad a kezdő pontra, hogy kezdhesd újra.
Ezt hajlandó vagy itt és most abbahagyni, hogy folyamatosan elölről kezded az egészet?
Nem unalmas ez a játszma, amit magaddal játszol? Tudd, hogy van más választási lehetőséged is? Például, hogy abbahagyod és ránézel, hogy mi a jó neked ebben, amit eddig még nem láttál meg, mert sosem kérdeztél rá?
Ha nem megy egyedül, akkor nagyon szívesen felteszek neked kérdéseket vagy családállítással meg tudjuk nézni kivel vagy kinek a mintájával vagy azonosulva.
Gyere el egy családállításra, ahol ezekre rálátást kaphatsz te is.
Jelentkezhetsz állítónak, akkor a te családod történetével foglalkozunk. Segítőként mások történetének kibontakozásában vállalsz szerepet. Bármelyiket is választod, lesznek felismeréseid és rád is hatással lesz az esemény.
A csoportos családállítások helyszíne Szarvas, Lélekkel Suttogó vagy Budapest, A TÉR Óbudán.
Előzetes bejelentkezés minden esetben szükséges, és csak visszaigazolást követően érvényes.
