Megengedésbe tudsz-e kerülni azzal, hogy a gondolataid miatt vagy abban éppen, amiben vagy?
Mennyiszer rontjuk el azzal a jelen pillanatot, hogy csak azt figyeljük folyamatosan, hogy mi nincs még itt és miért nem vagyunk még ott, ahol valójában már lenni szeretnénk?
Volt szerencsém egy olyan személlyel beszélgetni, aki azzal, ahogyan ő megéli a vele történteket, hatalmas inspirációt adott arra és rálátást, hogy hogyan lehet az élet apró örömeinek örülni.
Annyira fel van ez a világ gyorsulva – és bevallom az én nézőpontom szerint nem igazán jó a felvett irány amerre haladunk – hogy elrohanunk mindenki és minden mellett. Az élet apró örömei mellett főleg, mert a szemünk valójában elfelejtette ezeket észrevenni.
Kivétel nélkül minden ember vágyik arra, hogy szeretve legyen és fontos legyen valaki számára. A természet mutatja és adja nekünk szinte minden nap ezt, hogy tessék itt vannak csodálatos dolgok, de mi nem látjuk már meg őket, mert csak rohanásban vagyunk álladóan.
Hajlandó lennél megállni egy pillanatra, és körbenézni, milyen csodák is vannak körülötted?
Hajlandó lennél-e meglátni az életedben is, hogy mennyi szépség van benne? Nem csak mindig azt nézni éppen mi nincs ott? Nem meglátva azt, ami meg valójában ott van.
Mert csak hajkurásszuk, kergetjük azokat a dolgokat és eseményeket, amik kielégítik azokat a szükségleteinket, amelyekről azt gondoljuk, hogy szükségünk van rájuk. Egy újabb eszköz, telefon, kütyü, ami sok esetben könnyebbé tesz valamilyen tevékenységet. De tényleg ennyi a boldogság, amit szeretnénk magunknak? Ezzel teljes mértékben meg vagyunk elégedve?
Tudod-e egyáltalán, hogy mitől vagy boldog? Mi az, aminek tudsz örülni az életedben?
Annyira üdítő volt látni ezt a pillanatot, ahogy ez a személy tud minden kis dolognak örülni és mosolyogni rajta. Örülni, hogy mosolyog és nevet.
Mi a mai világban, és én sem vagyok kivétel ez alól, abba ragadtunk bele, hogy hajtunk egy olyan jövőt, ami még nincsen itt. A körül forgunk, hogy mit rontottunk el és miben hibáztunk, hogy a vágyott események nem történtek meg, vagy dolgok nem érkeztek meg hozzánk.
A dolgok vagy személyekkel való kapcsolódások valójában akkor jönnek, amikor itt az idejük. De a hozzánk vezető utat nem könnyítjük meg azzal számukra, hogy azon agyalunk, hogy mit rontottunk el. Mi van, ha semmit sem? Csak egyszerűen a személy, a hely és az idő még nem állt össze. Igen tudom, hogy nem vagyunk a türelmünkről híresek valójában és még én sem, hogy valamit ne azonnal szeretnénk az életünkben. De pont ez a tanítás benne, hogy légy türelmes. Minden megérkezik a megfelelő módon hozzád, amikor itt lesz az ideje.
Hajthatod a miértet meg azt is, hogy még miért nem. De ezzel csak magad alatt vágod a fát, mert se a kedved nem lesz jobb, se semmi más. Ha nem tennéd folyamatosan rosszá magad, hogy mit rontottál el és még miért nem, akkor mi más lehetne lehetséges? Hogyan kezdhetnél el másképpen működni, amitől az egész meg tudna változni?
Minden megtett lépésért ismerd el magadat, ezáltal tudsz új irányt felvenni.
Mert persze a szidást sose felejtjük el megtenni magunk ellen, de azt, hogy megdicsérjük magunkat minden kis, vagy akár nagy dolog megtételéért, azt persze elfelejtjük. Ugyanúgy, ahogyan örülni az apró dolgoknak. Az önmagunk dicsérete is ment a felejtés levesébe.
Itt nem az a lényeg, hogy nagyot ugorj, hanem hogy ezt úgy tedd meg, hogy a saját tempódban. Hiába tennénk egy óriás lépést, ha abban az adott helyzetben csak egy centi megtételére vagy képes. Ha az kell ahhoz, hogy maradandó legyen a változás akkor csak annyit tegyünk meg, amennyire képesek vagyunk, és még belefér abba, amit most abban a pillanatban meg tudunk tenni.
Ha nem vagy annyira rossz, mint aminek gondolod magad, akkor hajlandó lennél végre elkezdeni örülni az életnek, amiben most vagy és élsz? Nem keresve folyamatosan, hogy mi lesz holnap, ami a jövő valójában, hanem megélnéd-e a mai nap boldogságát? A jövő képlékeny és úgy alakul, ahogyan te teremted. De a folyamatos miértek kutatása, a miért nem még, miért így vagy úgy, nem annak a jövőnek a teremtését mutatja, amit valójában szeretnél.
Megengedésbe tudsz-e kerülni azzal, hogy a gondolataid miatt vagy abban éppen, amiben vagy?
Hogy azért alakul valami úgy, ahogyan nem szeretnéd, hogy alakuljon, mert ha jobban megnézed, a gondolataiddal, félelmeiddel kiástad a nem jó iránynak a medret. Meddig ragaszkodsz ezekhez a gondolatokhoz, amik nem előbbre visznek, hanem hátra?
Miért ragaszkodsz ahhoz, amitől valójában félsz, és el szeretnéd már engedni? Mi az értéke annak, hogy azt fogod tíz körömmel, amit a legjobban utálsz?
Ha nem lenne semmi, de semmi sem, amihez viszonyítod, hogy milyen jövőt akarsz magadnak létrehozni, mit szeretnél te? Milyen az a jövő, aminek az alapjait ma teheted le? Ha nem azzal dolgoznál, amit most csinálsz, hogy folyamatosan a negatív irányba állítod az egészet?
Oldás
Ha nem az az energia lennél, ami eddig voltál, milyen energia és tér lehetnél te, aki hozzájárulna ennek a megváltozásához? Az Univerzum addig fogja ugyanazt visszaadni neked akár dolog, akár személy formájában, amíg nem tanulsz meg valamit belőle vagy éppen nem csinálod másképpen. Ha valami újra és újra megjelenik az életedben ott felteheted azt a kérdést, hogy:
„Univerzum mit tehetnék másképpen mint eddig, hogy ez az egész, ami most van, teljes könnyedséggel meg tudjon változni vagy más irányt vegyen? Amit eddig nem láttam meg, nem vettem észre és minden alkalommal ugyanazt választottam mi mást választhatnék most? Ha csak egy momentumot másképpen csinálok, hogy alakulhatna ez úgy, hogy mindenki számára a legnagyobb hozzájárulás legyen? Ha nem lennék magammal szemben is iszonyatosan türelmetlen és időt adnék magamnak arra, hogy a saját tempómban, ütememben változtassam meg a dolgokat, akkor mi változhatna meg attól, hogy csak egy centimétert lépek előre az egészben?
Ha elismerném magamat ezért az egy centiért is, akkor mi más lehetne lehetséges, mint eddig?
Iratkozz fel hírlevélre és töltsd le az ajándékod:
Iratkozz fel a Lélekkel Suttogó hírlevélre, és küldöm az ingyenes NEM VAGY ELÉG JÓ…? workshopot a videóval és a munkafüzettel. Válaszolj magadnak őszintén a kérdésekre, figyeld meg, mit hoznak fel benned az elhangzott gondolatok. Használd az oldásokat, amikor csak szükségét érzed.
