Áldozat szerep és konfliktusai
Hányszor fordul elő velünk, hogy áldozat vagy mártír szerepét játsszuk, ráadásul úgy, hogy nem is tudunk róla. Esetleg észrevesszük, de nem akarjuk beismerni, hogy ezt csináljuk. Mert ciki, gáz, esetleg valami ajándék van benne…
Mit ad neked ez a szerep? Mi a jó benne? Mi a hasznod az egészből?
Mit gondolsz, meg tudnád engedni magadnak, hogy egyelőre, csak megjelenjenek azok a helyzetek az életedben, ahol ezt csinálod? Hogy meglásd azokat a helyzeteket, amikor nem vagy hajlandó felismerni a saját mártír szerepedet, és azokat is, amikor felismered, de nem vagy hajlandó változtatni rajta?
Minden olyan esetben, ahol magadra vetted a mártír és az áldozat szerepét hajlandó vagy-e arra, hogy észrevedd ezt?
Gondold végig, esetleg jár ezzel valamilyen előny? Mit ad neked ez az áldozatiság? Esetleg semmi jó nincs benne? Akkor lehet, hogy ez nem is a tied?
Minden olyan korábbi életedből, ahol te voltál az áldozata egy gyilkosságnak, balesetnek, helyzetnek, eseménynek, és ez nem lett megoldva abban az életedben, és a mostanira nagyon nagy hatása van, ezt hajlandó vagy-e elengedni? Tudod-e e üdvözölni azt, hogy akár ez a lehetőség is fennállhat, hogy nem ebben az életedben kell keresni a kezdetet?
Minden időből és előző életből, ahol te voltál valaminek az áldozata és most ezért ugyanezt a szerepet választod, hajlandó vagy-e üdvözölni, és amennyire tőled telik, elengedni? Szeretnél-e egyáltalán e nélkül lenni? Vagy már annyira megszoktad, hogy így is teljesen oké? Már a személyiséged része a panaszkodás?
Mennyi panaszt használsz arra, hogy észrevegyenek? Mennyi nyavalygás az, amivel kapcsolódsz másokhoz? Milyen élethelyzeteket teremtesz meg magadnak, hogy ez meglegyen benne? Melyik társaság vonz jobban vagy melyikben érzed jól magad, amelyik nem panaszkodik vagy az, amelyik egész nap tudja nyomni a siránkozást, azért ami történt vele.
A dolgok, amik érnek téged, azok a választásaid eredményei. Szóval ilyenkor saját magadra panaszkodsz.
Milyen választásod volt ezelőtt, ami ezt eredményezte az életedben? Tedd fel magadnak a kérdést: “Milyen lépéseket nem tettem meg, amiket ha megléptem volna, nem itt tartanék, és nem ez lenne jelen most az életemben? Ez a helyzet, történés mire akarja felhívni a figyelmemet?”
Legtöbb esetben a szüleinket mintázzuk le, az őket ért csapásokat, dolgokat, élethelyzeteket másoljuk és gyógyítjuk. Igen, gyógyítjuk, mert ők nem tudták ezt megtenni, vagy nem is akarták, mert ők is gyógyították a saját szüleiket.
Minden helyet, eseményt, történést, ami nem a tiéd, hanem gyógyítod a klánodban történteket, azt hajlandó vagy-e üdvözölni? Mindent, amit ez felhozott benned, akár dühöt, mérget, sírást, bármit, azt hajlandó vagy-e egyszerűen, amennyire tőled telik, elengedni? Szeretnéd-e elengedni? Ha igen akkor kérd meg, hogy menjen, amennyi tud.
Ha nem, nézd meg miért is ragaszkodsz hozzá? Biztonságos terület és komfort zónán belüli, hogy ez a szerepkör a tiéd? Mert ezt láttad, és ezt tanultad meg? Kontrollálod az áldozat és mártír szereppel a közvetlen és akár a szélesebb környezetedet is? Ha én így viselkedem, ezt kapom, ha ők erre másképp reagálnak, akkor én ilyen leszek. Ez a kontroll? Manipulálod a helyzetek alakulását, hogy minden úgy legyen, ahogy te szeretnéd? Elkülönülsz, akár ezzel magadtól, a családtól és másoktól is? Ki az, akitől az engedélyt várod a mai napig, hogy te teheted másképpen is? Tudod-e enélkül azt, hogy mi az az egység? Vagy az áldozat és a mártír adja neked meg az egységet, és ezekkel vagy szoros kapcsolatban?
Mennyi konfliktust hozol létre az életed bármely területén csak azért, hogy az áldozati szereped meglegyen? Mik azok a konfliktusok, amik ezt megadják neked? Testeddel, pénzzel, szexszel, kapcsolataiddal, anyukáddal, apukáddal, a testvéreiddel, munkahelyeddel?
Milyen konfliktusaid lehetnek a testeddel?
Jaj, vékony, vastag vagyok? Amikor hol lefogysz, hol hízol és mindig ezt játszod. Nézd, meg mivel piszkálod és bántalmazod magadat és a testedet? Mindent, amit a tested ellen használsz, ítélet, bántalmazás, azt hajlandó vagy-e abbahagyni? El tudod-e engedni ezt az önbántalmazást, amennyire tőled telik?
Milyen konfliktusod lehet a pénzzel?
Hát az is az, ha túl sok van, mert ki fogja ellopni, de az is az, ha nincsen és állandóan stresszelned kell rajta. Mit, hogyan fogsz kifizetni?
Milyen konfliktusod lehet a szexszel?
Hát, ha valamikor, valahol egy momentumot is rosszul éltél meg vagy akár gyerekként rányitottál a szülőkre és ez traumatizált, mert fogalmad sem volt anno akkor mi is ez, és senki nem mondta el, hogy ez nem rossz. Mindent, amit maga a szex szó és a szexxel kapcsolatban feljött benned, azt hajlandó vagy-e könnyedén elengedni vagy csak ránézni hány éves voltál, amikor a traumát okozta és mit is kezdhetnél vele?
Minden olyan áldozati és mártír szerepet, amit a szüleimtől és a klánomtól vettem át, és csak az ő sorsukat cipelem magammal és helyettük, ezeket hajlandó vagyok letenni és mást választani magamnak.
Oldás:
„Drága családom. Tisztellek titeket és a sorsotokat. Minden áldozati és mártír szerepet, amit helyettetek viszek magammal és helyettetek igyekszem kidolgozni, azt itt és most hajlandó vagyok letenni. Mert így nem élem a saját életemet. Minden történetet, amit nem ismerek a családomban, amiért ezt viszem magammal, az hozzám tartozik és a rendszerem része. Minden történetet tisztelek a rendszeremben. De ezt leteszem és vissza adom annak, akihez tartozik.”
