Kit védelmezel valójában?
Kit védelmezel valójában azokkal a hazugságokkal, amiket kitalálsz magadban? Ki az, akinek az elvesztése akkora fájdalommal járna, hogy inkább rendre hazudnál magadnak?
Mire nem mersz ránézni valójában, és inkább kitalálsz kifogásokat, hogy az nem is annyira gáz, amit művel veled? Lehet, hogy függő viszonyba mentél bele?
Miért nem találod magadat annyira értékes embernek, hogy egy pillanatra is meglásd a valóságot?
Azt, amit mindenki más meglát benned, és te inkább az agyad által kreált gondolatoknak hiszel. Amik nem a legjobb képet fogják magadról magadnak mutatni. Mert vagyunk mi annyira kishitűek magunkkal szemben, hogy nem a legjobbat gondoljuk magunkról, hanem vagy százezer lépéssel lemaradva gondolkozunk a saját személyünkről.
Neked mennyi ilyen kitalált valóságod van?
Kérdezd meg magadtól: Ez az én valóságom, amit most gondolok? Hány ember valóságát élem a sajátom helyett? Mi lenne, ha az enyémet választanám helyettük?
Lehetséges, hogy jobban félsz a jótól, mint hogy a te életedet válaszd? Annyira ismerős az, ami körülötted történik, mert lehetséges, hogy ebben nőttél fel, hogy nem tudod melyik a tiéd, és melyik valaki más világa. Választanád azt, hogy megkéred az Univerzumot akkor, amikor érzed, valami nem klappol az életedben, hogy:
Oldás
Univerzum, kérem azt az életed, ami az enyém, és mindenhol, ahol más világát választottam a sajátom helyett, azt hajlandó vagyok neki szépen visszaadni. Mert nekem az övére nincsen szükségem. Azt ő választotta magának, és az én számomra az túl szűk, és kicsi valójában, mert nem érzem benne magamat komfortosnak benne.
Kinek az életét éled?
Mindenhol, ahol azért választod azt, hogy magadévá teszed mások világát, mert előző életetekben megfogadtátok egymásnak, hogy ebben az életben így fogjátok gyógyítani a másikat, és így vigyáztok egymás életére, ezt hajlandó vagy elengedni? Hajlandó vagy-e arra, hogy életben először magadat válaszd? Hajlandó vagy-e megengedni a félelmet is, mert ez az út valószínűleg az az út lesz, amin eddig senki sem járt a családodból, és ezt neked kell kitaposni magadnak? Hajlandó vagy-e ezeket a félelmeket üdvözölni és elengedni?
Minden hazugságról, még akkor is, ha szép csomagolásba van rejtve, hajlandó vagy-e arra, hogy megkérd, hogy minden, amivel letakartad ezeket a hazugságokat, kezdjen el eltűnni? Hajlandó vagy-e azt választani, hogy meglásd azokat a helyeket, ahol hazudsz magadnak is? Nem minden esetben lesz ez könnyű.
Lehet, hogy könnyebb azt választanod, hogy ez legyen benne az életedben, mert ezt ismered, ehhez szoktál hozzá.
Lehet, hogy egész gyerekkorod úgy telt, hogy a szeretet nevében becsomagolt bántalmazásban volt részed. Lehet, hogy nem is tudsz azzal valójában mit kezdeni, aki ténylegesen jót akarna neked.
Azt hárítod, eltolod, és rá se tudsz nézni. Körülbelül az lesz benned, mit akar ez, olyan furcsa lett, jaj annyira szoros ez most, nem kapok levegőt. Mi lenne ha, leülnél az adott egyénnel beszélgetni, hogy neked ez így nem oké, és legyen szíves ezen változtatni. Akár el is mesélheted a gyerekkorod, és azt is, hogy te ehhez nem voltál hozzá szokva. Legyen türelmes, és úgy adja a szeretetet, ahogyan azt te képes is leszel befogadni.
Mert minél többet akarsz adni annak az embernek, aki keveset kapott azelőtt, annál jobban ellen fog állni, és elkezd kihátrálni, mert nem tud vele mit kezdeni. Kb. olyan, mint akire nagy a cipő.
Minden olyan esetben, ahol bizonyítani akarod másoknak azt, hogy milyen értékes is vagy azzal, hogy többet adsz neki – és ő nem tudja befogadni – hajlandó lennél egy pillanatra jelen lenni vele, és úgy ránézni, hogy ő mennyit is tud egyáltalán belőled, és a szeretetedből befogadni.
Ha nem rólad szól az, amin ő megy keresztül, és az nem a te hibád, hogy ő ennyit, és nem többet képes befogadni, akkor miért érzed mégis magad rosszul ezért?
Oldás
Mindenhol, ahol a túltolással a saját értékemet, szerethetőségemet akarom bebizonyítani neki, és magamnak is, ezt hajlandó vagyok üdvözölni, és elengedni. Megengedem magamnak azt, hogy úgy feleljek meg saját magam számára, ahogyan ez nekem kényelmes, és megfelelő. Megengedem magamnak azt is, hogy nem minden pillanatban vagyok tökéletes, és nem is kell annak lennem. Mert úgy vagyok jó, ahogy vagyok.
Illusztráció: Enrique Meseguer Pixabay
