Hogy bánnak veled az emberek valójában?

Hogy bánnak veled az emberek valójában? Lélekkel Suttogó

Csak úgy tudnak veled bánni az emberek, ahogyan te azt megengeded nekik. Jaj, nem vagyok neki fontos, nem keres, megaláz, tiszteletlen velem és még sorolhatnám…

Kérdezd itt meg magadtól, amit én másra mondok, mennyi helyen tartalmazom én ezt? Mennyi helyzetben, dologban, választásban használom ezeket én is? Csak azt tudják az emberek tenni velem, amit én valójában megengedek nekik. Csak azok a helyzetek jönnek velem szembe, amit én kisugárzok magamból. Ha nem tetszik az egész, ami történik veled válassz valami mást, amitől azt kapod, ami számodra megfelelő, de nem elvárásból.

Minden elvárásod, amit te másokkal, de legfőképp magaddal szemben állítottál fel, de folyamatosan elbuksz, mert túl magasan van a léc, ezt hajlandó vagy-e befejezni, kis lépésekben haladni vagy az elvárás lécét lejjebb hozni? Olyan magasságba, amit meg tudsz ugrani, és nem olyat, amit soha nem fogsz elérni.

Ha tiszteletlenek veled az emberek, vagyis te úgy ítéled meg, hogy ez nem volt tisztességes lépés az ő részéről lehetséges te magaddal szemben nem alkalmazod a tiszteletet? Te nem tiszteled magad annyira, hogy a számodra megalázó, méltatlan helyzetekből, téged ért dolgoktól egyszerűen fogd magad és elsétálj. Miért jó neked, ha ebben benne maradsz?

Ha újra, és újra megaláznak vagy te alázod meg magadat? Mi ez az egész valójában? Ez azt teremti, amit te szeretnél?

Szerintem erre a válasz egy nagy nem. Ezek a negatív dolgok sosem fognak téged előre vinni az életedben, hanem inkább csak jó pár lépéssel hátra felé hajítanak. Mindenhol, ahol mondjuk ezt a te játszmád, hogy egyet előre kettőt hátra hajlandó vagy-e abba hagyni, és csak előre menni?

Lehet, hogy vannak játszmáid, amit emberekkel, valamikkel, bármivel játszadozol, de ezt a játékot már cseppet sem élvezed, de fogalmad sincsen, hogyan hagyd abba? Meghozod-e azt a döntést, hogy ennek itt és most vége van, elég volt az önszívatásból, és az önbántalmazásból.

Hozd meg egyszerűen ezt a választást, és csípd nyakon, amikor elkezded alkalmazni, és mondd el magadnak: Ezt itt most nem választom, hogy csinálom, mert megtehetem, hogy másképpen döntsek.

Minden olyan helyzetben, ahol te vagy saját magad legnagyobb ostorozója, és korbácsa hajlandó vagy-e ezt eldobni és befejezni örökre? Minden életben, ahol eldöntötted, hogy ebben az életedben ott fogod kigáncsolni magadat, ahol tudod, és ahol a legjobban fog fájni neked, ezt feloldod-e?

Minden olyan kapcsot, amit szívben és lélekben hoztál meg, hogy ebben az életben minden a szívedre, és a lelkedre veszel ezt abba hagyod-e? Minden helyzetben, minden embert, akit elengedsz, az életedből, pedig úgy érzed, hogy a lelked egy része, szíved egy darabja vele megy, ezeket a darabokat hajlandó vagy-e visszakérni magadhoz? Mert az hozzád tartozik, és nem máshoz. Te hiányos vagy nélküle, nem kerek egész.

Bármikor, amikor azt érezted, hogy egy-egy szakítás után vagy elválás után, mint akinek egy része üres, vagy akár halott lenne az elengedett egyén nélkül. Bármelyik életben, ahol ugyanezt éltétek át, és életeken keresztül kapcsolódtok ehhez a hiányhoz úgy, hogy nem kapcsolódtok egymáshoz, mert az előzőben sem tudtatok, de a lélekrészeitek mindig hiányoznak, ezeket a részeiteket hajlandóak lennétek-e itt, és most vissza kérni, hívni és magatokba invesztálni, hogy ne legyetek mindig a hiány érzésében? Más nálatok hagyott lélekrészeit nekik visszaküldeni, mert az nem a tiétek.

Megengedésbe kerülni azzal, hogy, ebben az életben a részeiteket visszakaptátok, és adtátok a másiknak, és a sajátotokat magatoknál tudjátok. Hinni abban, hogy az univerzum tudja mit miért, és mit nem csinál meg. Mit nem enged, és mit enged azért meg, hogy számodra a legjobbat nyújtsa.

Hinni magadban, hogy tudsz hinni az univerzum teremtésében, hogy ő neked csak a legjobbat akarja, és nem a legrosszabb felé sodor. Légy hajlandó türelmes lenni, és kivárni, hogy mit is akart akkor, amikor a számodra nem legkellemesebb érzésekkel, érzelmekkel találkoztál. Hidd, el minden érted van nem ellened, még akkor is, ha most nem annak tűnik.

Kép: Yabadene Belacem, Pixabay

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük