Maradhatsz a traumában. Vagy akár ki is jöhetsz belőle?
Mi az a trauma és akár a testi fájdalom használatában, ami annyira értékes, hogy inkább elviseled a fájdalmat is, mint hogy megváltoztasd az egészet?
Mikor a feltétel nélküli szeretet kontrollá válik
Annyiszor hallom ezt, hogy a feltétel nélküli szeretet. Ami valójában sosem feltétel nélküli.
Elhisszük, hogy az, de nem az. A legtöbb esetben van vele valamilyen hátsó szándékunk. Igen egy baba felé még az van, de felnőttkorban én nem igazán találkoztam még olyannal, aki valamit ne akart volna elérni.
Mi, vagy ki az, akinek odaadtad a hatalmadat?
Hányszor van az, hogy úgy érzed nem a te napod, mintha nem lennél az igazi verziód? Olyan, mintha valami vagy valaki más vette volna át az életed és az afeletti irányítást.
Hogyan mondj le minden esetben önmagadról?
Amikor valaki elindul az önmunka terepén, előfordul, hogy jelentős változások állnak be úgy a viselkedése, mint a választásai terén.
Mit is kezdj azzal, ha azt érzed, hogy ez a nap nem a tiéd?
Mert, hát ugye vannak olyan napok, amikor úgy kelünk fel reggel, hogy még az ujjunkat sem szeretnénk kidugni a takaró alól. Amikor, én úgy szoktam ezt képletesen szemléltetni, hogy előtört bennem a dinoszaurusz, aki maga körül most törne és zúzna legszívesebben.
Miért történt már megint ez velem?
Hányszor vagy úgy a kapcsolataidban, hogy már megint ez történt velem? Hogy ugyanabba a gödörbe estem bele, mint amiből kikászálódtam.
Nehézségre vagyunk huzalozva?
Néha úgy érzem, hogy olyan, mintha fixen be lennénk mi emberek kötve valamilyen láthatatlan szállal ahhoz, hogy a nehézség mindig jelen legyen az életünkben.
Megengedésbe tudsz-e kerülni azzal, hogy a gondolataid miatt vagy abban éppen, amiben vagy?
Mennyiszer rontjuk el azzal a jelen pillanatot, hogy csak azt figyeljük folyamatosan, hogy mi nincs még itt és miért nem vagyunk még ott, ahol valójában már lenni szeretnénk?
Hányszor nem tartjuk tiszteletben mások saját terét, véleményét és csak toljuk le a torkukon azt, amit mi úgy gondolunk, hogy igaz?
Hányszor nem tartjuk tiszteletben mások saját terét, véleményét és csak toljuk le a torkukon azt, amit mi úgy gondolunk, hogy igaz? Ma reggeli szösszenetek egyike, hogy leírja az adott illető, hogy miért keresett meg, és a befejezése az volt az üzenetnek semmi gond, ha nem érdekel az egész engem. Ilyenkor én tiszteletben tartva az ő […]
Kapcsolatok és kötelékek: Miért ne hagyd ki a családállítást az önfejlesztő utad során
Hosszú évek óta vezetek családállításokat, mégis nehezen tudom szavakba önteni azt, hogy mi is az, hogy családállítás. Csak részleteiben lehetséges, vagy maximum példákon keresztül, hogy milyen módon hathat rád egy-egy trauma, ami nem is veled történt meg, hanem egy sokkal korábban élt családtagoddal.
