Hányszor nem tartjuk tiszteletben mások saját terét, véleményét és csak toljuk le a torkukon azt, amit mi úgy gondolunk, hogy igaz?
Ma reggeli szösszenetek egyike, hogy leírja az adott illető, hogy miért keresett meg, és a befejezése az volt az üzenetnek semmi gond, ha nem érdekel az egész engem. Ilyenkor én tiszteletben tartva az ő terét mindig szépen válaszolok. Megköszönve a lehetőséget, de nem élek vele.
Persze, hogy ez nem állt meg ennyiben, mert miért is lett volna elfogadva az, hogy nem érdekel köszönöm. Egyből átfordult az egész támadó jellegűbe, hogy miért nem? Mit gondolok én, hogy mivel foglalkozik. Valójában semmire sem gondoltam. Egyszerűen nem érdekelnek ezek a másokra ráírok és erőltetem dolgok. Megtehetném azt is, hogy nem válaszolok, de tiszteletben tartom a másik embert és megköszönöm a lehetőséget, de nem.
Hányszor fordul elő veled ilyen? Hányszor nem tartják tiszteletben a teredet és az aurádat?
Betolakodnak a teredbe, és ha nem az elvárásainak megfelelően válaszolsz, akkor jön a támadás, hogy mit is gondolsz te magadról.Egyre gyakrabban találkozom ezzel, hogy nem tartjuk tiszteletben a másik ember terét, auráját vagy bármijét. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy esetenként nem tudnék kapásból leordítani fejeket. Vagy csak úgy kiadni magamból, ami jön, kendőzetlenül.
Van bennem már pár év tudatos életmód és van tolerálási szintem is. Rá tudok helyzetekre nézni úgy, hogy mi teremt többet nekem abban a pillanatban. Hogyha kiadok magamból mindent, ami a csövön kifér vagy, ha átgondolom és átformálva mondom el a másiknak.
De azzal sincsen semmi probléma, ha kijön válogatlanul a számon az, amit gondolok. Emberből vagyunk, ezt ne felejtsük el. Tudatosan élek, hogy figyelek arra, hogy miket milyen módon mondok, teszek, beszélek és főképpen arra, hogy az egésznek milyen az energiája. Nekem milyen és nem másnak milyen. Van olyan, amikor ez működik és van olyan, amikor a másik.
Arra is figyelmet fordítok, hogy ne csak a saját igazamat fújjam, amit én gondolok. Mert az én igazam és a másik igaza sosem tud egyforma lenni, mert nem egy a valóságunk.
Valóságnak ezalatt az értem, amiben ő él, amiből választ és dönt, ami a mindennapjaiban jelen van életeként. Ami nem jó vagy rossz élet, hanem ő abban él.
Ha nem címkéznénk fel folyamatosan valamiképpen azokat a dolgokat, amikben benne vagyunk vagy, amiket csinálunk, akkor lehetnének azok csak választások, az aznapi energiánk és gondolkodásunk szerint.
Ha az aznapi döntésem nem jó vagy rossz, hanem csak egyszerűen egy döntés, akkor hozhatnék akár egy másikat mindennemű megítélés nélkül? Ha nincs címke sem doboz és nincsenek ítéletek akkor mi más is lehetne lehetséges neked?
Ha az a döntésem az adott pillanatban, az adott állapotomban éppen a legeslegjobb döntésnek bizonyult és ha most kis idő elteltével már nem az, akkor abban az esetben próbáld már ki, hogy nem ítéled el magad és nem teszed saját magadat rosszá. Hanem ehelyett azt mondod:
“ Jól van drága… az a döntésed abban a pillanatban, abban az adott helyzetben, az aznapi állapotodban és az akkori energiádban a legjobb választásod volt, és a legjobb döntésed. Ha most van egy lehetőséged arra, hogy mást válassz magadnak akkor, mi tart vissza attól, hogy megtedd? Minden olyan gondolatot, kigondolt dolgot, hazugságot, akadályt, gátló tényezőt, ami ezt korlátozza benned, hogy megtedd azt elengednéd- e és törölnéd-e az útból?”
Valójában nem tudja a kérdések feltevését megakadályozni semmi olyan, ami probléma lenne.
A gondolataid azok, amik korlátoznak, amiket te saját magadról kialakítottál. Hogy például te nem vagy képes arra, hogy kérdést feltegyél, te nem tudsz semmit sem megcsinálni és sose leszel jó semmire sem.
Oldás
Minden olyat, amit elhittél magadról mások ítélete alapján és úgy pozícionáltad be magadat ahogyan mások látnak téged, ezt törölnéd-e? Mert mások véleménye rólad valójában saját magukról információ neked.
Kinek hitted el az összes ítéletét, amit mondott rád? Mi lenne, ha ezeket úgy ahogyan vannak, elengednéd és kicsit megtűzdelve tudatossággal visszaküldenéd-e annak az egyénnek, akitől ezt szépen befogadtad és bezártad a világodba?
Mert attól kezdve, hogy ezt elhitted, így mutatkoztál a világban, ekként megjelenve, mint, amit te benned megítéltek.
Hajlandó vagy-e önmagadként elkezdeni élni és nem mások véleménye alapján kialakítani az életedet? Olyan módon, ahogy neked működik és nem úgy ahogy másoknak? Amikor te irányítod a saját életedet akkor is ez lenne az az élet, amit élni akarsz?
Hajlandó lennél-e megengedni magadnak a saját életet? És törölni minden olyan valóságot is, ami nem a tiéd?
Iratkozz fel hírlevélre és töltsd le az ajándékod:
Iratkozz fel a Lélekkel Suttogó hírlevélre, és küldöm az ingyenes NEM VAGY ELÉG JÓ…? workshopot a videóval és a munkafüzettel. Válaszolj magadnak őszintén a kérdésekre, figyeld meg, mit hoznak fel benned az elhangzott gondolatok. Használd az oldásokat, amikor csak szükségét érzed.
