Kapcsolatok és kötelékek: Miért ne hagyd ki a családállítást az önfejlesztő utad során
Hosszú évek óta vezetek családállításokat, mégis nehezen tudom szavakba önteni azt, hogy mi is az, hogy családállítás. Csak részleteiben lehetséges, vagy maximum példákon keresztül, hogy milyen módon hathat rád egy-egy trauma, ami nem is veled történt meg, hanem egy sokkal korábban élt családtagoddal.
Ez kérdés szokott lenni, hogy ez hogyan is lehetséges? Hogyan hathat rám egy korábbi klántagom sorsa, ha életemben nem találkoztam vele? Hogyan tudja befolyásolni egyáltalán az én életemet, a kapcsolataimat és akár a párválasztásomat az, ami tegyük fel 1-2-3-4-5-6-7 generációval visszamenőleg történt meg a családom valamelyik tagjával.
Volt a történetben egy nehéz sors, ami nem lett sem a helyén kezelve, sem tisztelve, sem kidolgozva.
Egyszerűen összeköt minket egy láthatatlan családi kötelék és egy szál. A családot a családállítás egy rendszernek tekinti, amiben a rendnek mindenféleképpen meg kell lennie. Nincs olyan, hogy egy sors, egy történet vagy egy családtagot ért igazságtalanság valamilyen formában ne üsse fel a fejét egy később jövő utód életében. A rendszer megköveteli a tiszteletet mindenképpen. Addig fog felbukkanni, amíg nem lesz a helyén.
A transzgenerációs állítás keretén belül kaphatsz információt arról, hogy kinek a sorsával vagy te lehetséges módon össze azonosulva. Azonosulni azt jelenti egy az egyben megjelenik nálad is. Volt olyan generációs állítás, ahol megnéztük, hogy az adott egyén egyéniségének a negatív aspektusai kitől is eredhetnek. Tegyük fel egy bizonytalanság, folyamatos aggódás, szorongás, vagy akár a nincs jogom az életemhez, nem lehetek az, aki szeretnék ez valójában egy per egyben az ő érzése vagy ő csak a hordozó. Mert lehetséges ezek az érzések és érzetek nagyon-nagyon régóta jelen vannak a családban csak senki nem kérdőjelezte meg, hogy egyáltalán igazak-e ezek. Hogy egyáltalán van-e neki még tere, hogy ennyire jelen legyen és befolyásolja az életet.
Minden egyes egyéni és csoportos állítással én is mint az állítás vezetője folyamatosan tanulok magáról a rendszerről és magamról egyaránt. Nincs két egyforma állítás és történet sem.
Egy menekülés esetén, vagy futás esetén, lehetséges, hogy családi generációs szinten van valahol egy olyan háborús történet, ami nincs a helyén kezelve. Vagy a történet nincs a helyén, vagy nincs elismerve a családi regében. Hajlandó vagy-e a menekülési történeted alá nézni, hogy valójában te vagy az aki menekülni akar, vagy csak hordozod magadban ezt a futási kényszert.
Mert, ha te arra a kérdésre, hogy mi elől menekülsz, nem tudsz a saját életedben mondani valamit, akkor nagy a valószínűsége, hogy nem nálad kell keresni a titok nyitját. Nem nálad lesz a kulcs, ami a zárba illik. De te vagy az, aki alkalmas arra, hogy ezt a kulcsot megkeresse, és meg is találja.
A nap általában egy téma körül szokott forogni. Egyazon a története az állítást kérőknek. Az Univerzum mindig úgy rendezi, hogy a résztvevők a saját és mások állításában is tudjanak gyógyulni. Van olyan, amikor a résztvevők folyamatosan egyfajta szerepet kapnak, ami persze az ő történetük. Ritkán tapasztaltam olyat, hogy nem így történik.
Az Univerzum mindenképpen, minden módon segíteni és hozzájárulni szeretne a mi jólétünkhöz, azzal, amivel tud és úgy ahogy lehetséges.
Térnek vagy mezőnek hívjuk az, ahol az állítások történnek. A tér minden módon meg fogja mutatni számunkra azt, hogy abban az adott problémában és avval az adott emberrel milyen a kapcsolatunk és mi is a helyzet valójában. Sokszor viszont nem az kerül felszínre, amit mi kigondoltunk, hanem az, ami valójában van.
A tér sosem hazudik.
Mi vagyunk azok, akik nem akarjuk sok esetben elfogadni azt, ami ott megjelenik. Ez nem akarat kérdése valójában. Sőt sok esetben elvárásaink vannak azzal kapcsolatban, hogy mi jöjjön ki egy állításban. Persze, hogy csalódni fogunk és ez az érzet lesz bennünk, mert nem az elvárásainknak vagy a kigondolt felállásunknak megfelelően történnek a dolgok az állításban.
Volt olyan állításom, amikor egy állító nem szeretett volna beszélni arról, hogy mi van a családban és nem akart semmit sem elmondani. Azt mondta, hogy kíváncsi mit dob ki a tér. Mert a csoportos állításnál az állítást kérő és én kimegyünk megbeszélni ketten, hogy valójában milyen problémára szeretne rálátást kapni, milyen helyzetre szeretne oldást. Ő eldönti kint velem, hogy az adott dologra kiket választ szereplőnek és mikor bemegyünk ezeknek az embereknek egyesével odaadja ezeket. Nem egyszerre, hanem miután én felteszem a kérdéseimet neki és szólok, hogy hozhatja a térbe a következőt.
Na ebben az esetben én nem erősködtem, hogy ugyan mondjon már valamit el a történetéből, hanem mentem azzal, ami az intuícióm volt és az energiával. Hát persze, hogy nem könnyed történet kerekedett ki a szemünk előtt. A kérését teljesítettem, hogy nézzük meg mit hoz ki a tér ebből.
Párkapcsolati problémák esetén nem ritkán van egy feltevés a fejben, hogy a másik féllel van a probléma és nem is a mi családi rendszerünkből jön a mintázat.
Párkapcsolati problémák esetében az ellentétes szülővel való kapcsolati dinamikát és a benne rejlő problémákat kell rendezni és az ott jelen levő „bajt” kell orvosolni.
Ha például egy nőnek a férjével van baja én a saját édesapjával való viszonyt kezdem el megnézni minden esetben. Ha egy nőnek az apa nem volt jelen az életében mert tegyük fel korán eltávozott vagy jelen volt testben, de tudatban valahol egészen máshol járt például alkohol, drog, másik nő, sok munka akkor ugyanúgy nem volt jelen az életében.
Ha nem lehetünk a kis hercegnői az apukánknak és nem tudott egyéb más okok véget fontos helyen kezelni minket, akkor ezáltal tudattalanul azt tanuljuk meg, hogy nem vagyunk elég értékesek, hogy minket válasszanak. Ha valamilyen módon sérült a kapcsolódás akkor ezt fogjuk lemintázni és folyamatosan újra teremteni a kapcsolatunkban.
De ugyanez vonatkozik a férfiak esetében az anyával való kapcsolódásnál. Ha ott sérült valami, akkor azt a nőkkel való viszonyban meg fog jelenni, mint kapcsolati sérülés.
Ahol mi mindig csak a másodikak lehetünk.
Ezért lehet olyan helyzet, hogy nem engedjük meg magunknak, tudattalanul, hogy elsők legyünk és így jelennek meg a szeretői viszonyok. Ahol mi mindig csak a másodikak lehetünk. Tudattalan működés a nem vagyunk választhatóak, nem választanak minket. Mindig csak a lehetséges opciók leszünk.
Ebben az esetben én azt is megkérdezem, hogy hajlandóak vagyunk-e mi a saját életünkben végre az első helyre kerülni? Hogy hányszor vagyunk olyan helyeken, ahol nem kellene lennünk? Miért engedjük meg, hogy lábtörlőnek használjanak minket?
Ilyen és ehhez hasonló dolgokra is rá tudunk nézni, hogy ez honnan ered valójában? Ki volt az első nő vagy férfi a családban, akivel ez történt és sok esetben nem is tudjuk az okát, de attól függetlenül, tudunk rajta oldani. Nem minden esetben tudjuk meg azt, hogy mi volt a kiváltó ok, de a rád ható hatását tudjuk oldani.
Nagyon sokrétű és olyan mélységben befolyásolhatják az életünket korábbi családtagjainkkal történt események. Sok esetben a választásainkat ezekből hozzuk tudattalanul meg.
Ha téged is érdekel, vagy felkeltette az érdeklődésedet a családállítás akkor gyere el egy csoportos állításra, vagy éppen egy egyénire, amelyik neked a szimpatikusabb.
Sokszor tartanak a csoportos állításoktól az emberek, mert mélyen belénk van ivódva, hogy majd mások mit fognak mondani, szégyelljük a történetünket is és egyéb más okok miatt inkább sok esetben választják az egyéni állítást.
Egyéniben papírlappal vagy az állítást vezető által használt eszközökkel történik meg az állítás. Annyiban különbözik a csoportostól, hogy itt az állítást kérő fog beszélni, míg a csoportban más emberek teszik ezt meg a szerepben. Itt a szerepekbe az állítást kérő fog beleállni vagy fogja átérezni, és ő beszél. Egyik sem jobb vagy rosszabb ugyanúgy megtörténik az oldás része.
A csoportos állítás hossza attól függ, hogy mennyi ember kér állítást. Míg egyéniben a megelőző konzultációval együtt 90-120 perc. Attól függ, hogy milyen mélységű és mire állítunk.
Ebben az esetben én azt is megkérdezem, hogy hajlandóak vagyunk-e mi a saját életünkben végre az első helyre kerülni? Hogy hányszor vagyunk olyan helyeken, ahol nem kellene lennünk? Miért engedjük meg, hogy lábtörlőnek használjanak minket?
Ilyen és ehhez hasonló dolgokra is rá tudunk nézni, hogy ez honnan ered valójában? Ki volt az első nő vagy férfi a családban, akivel ez történt és sok esetben nem is tudjuk az okát, de attól függetlenül, tudunk rajta oldani. Nem minden esetben tudjuk meg azt, hogy mi volt a kiváltó ok, de a rád ható hatását tudjuk oldani.
