Menekülés a jó elől - ti hogy csináljátok ezt?
Van valami érthetetlen abban, ahogy vágyunk a jóra, de amikor végre megjelenik az életünkben, valahogy mégsem tudjuk elfogadni.
Gyakran kérdezitek tőlem, hogy én is menekülök a jó elől? És milyen menekülési technikákat használok, nehogy jó legyen? Hát igen, tudom jól, miről beszéltek. A helyzet az, hogy ha vannak mintáid és traumáid a gyerekkorodból, megszoktad azt, hogy ami van az nem jó neked, vagy nem élted meg jóként azt az időt, hidd el, nem fogsz tudni mit kezdeni a jóval.
Nagyon sok trauma annyira belénk van égve és rögzülve, hogy észre sem vesszük azt, amikor bekapcsol. Vagy ha észreveszed, akkor sem tudod megállítani, hogy ne legyen jelen benned abban a pillanatban. Ezeket hívom én automatikus működésnek a megtanult dolgainkból adódóan. Így tanultunk meg védekezni a bántás, fájdalom, szomorúság ellen.
Én is észrevettem magamon azt, hogy menekülőre fogom sok esetben, ha túl jóra fordulnak a dolgok.
Elindítom tudattalanul a programot, vagyis bekapcsol az magától, és egyszer csak azt veszem észre, hogy úgy érzem magam belülről, mint aki ki akarna szaladni a világból.
De az nem lesz megoldás, mert ha jól kifutottam magamat akkor a sztori, történet akkor is meg fog találni, ha akarom, ha nem. Szóval menekülhetnék tovább, vagy megállok és ránézek, hogy ugyan mi az most, ami elől el akarok szaladni? Mi az, aki vagy ami elől menekülőre fogom?
A kérdés, amit ilyenkor hasznos feltenni, hogy ez használt eddig is? Volt belőle valami hasznom, hogy csak szaladtam a dolgok elől? Meg tudott így változni egyáltalán?
Mennyi esélyt adtam a dolognak egyáltalán, hogy meg tudjon változni bennem vagy körülöttem? Ha őszinte vagy magadhoz, és legalább ezt az egyet követeld meg saját magadtól, hogy legyél már őszinte te legalább magaddal. Mert, ha te sem vagy az, akkor megtanítod másnak azt, hogy joga van neked hazudni, és hidd el te leszel az, aki majd a legeslegjobban fel lesz háborodva, hogy ezt teszik velem, ezt csinálják velem. Ez történt, meg az történt.
Ha nem a sztoridat használnád most arra, hogy két lépést ne kelljen tenned a saját ügyed érdekében, akkor mi tudna megváltozni? Ha nem várnád azt, hogy más oldja meg majd vagy tegye tönkre az életedet, akkor mi lehetne az első lépésed?
Mi az, amit megtettél már vagy éppen nem tettél meg az életedben most jelen levő dolgokkal? Mi az vagy ki az, akit el kellene az életedből távolítani annak érdekében, hogy az új lehetőségek meg tudjanak érkezni hozzád?
Amíg a régi homokot taposod, addig semmi nem fog változni.
Mitől félsz? Talán attól, hogy először az életben végre magadat tedd az első helyre? Vagy attól, hogy a magad választása mások életének a rombolásával jár? De kérdezem én, akkor hol szól ez rólad? Hol szól arról, hogy egy életed van és élj már benne úgy ahogyan te szeretnél? Miket, kiket használsz kifogásként arra, hogy magadat válaszd az életed főszereplőjének?
Jó neked az, ha a saját magad által megírt sorozatodban csak a mellékvágányon zakatolsz? Mi a legnagyobb félelmed? Mi lesz akkor, ha végre te a saját síneden fogsz haladni? Hol és mikor tanították meg neked, hogy az a jó, ha másokat teszel magad elé?
Bármelyik életedben, időben bárhol, ahol ezt magadévá tetted, hogy ez a jó és a helyes, hogyha lemondasz mások érdekében magadról és őket teszed a saját életedben a legelső helyre ezt elengednéd-e és törölnéd-e azonnal? Minden mintát, hozott történetet, dolgot, amit másoktól láttál el és azt gondoltad, hogy ezt így kell csinálni, ezeket a mintákat abbahagynád-e?
Mert ezek közül egy sem szól rólad. De annyiban mégis, hogy te csinálod, mégsem azt hivatott létrehozni, hogy jól érezd magad a saját életedben.
Minden olyan fogadalmat, esküt, ígéretet, családi vagy nem családi kötést, hűséget, bármit, amit megtettél te bárkinek vagy bárki tett meg neked, azok alól hajlandó vagy-e te feloldani magadat? Ebben az esetben téged oldunk, mert a másik személy dolgába nem tudunk belenyúlni, mert az ő elengedése az ő szabad akarata.
Itt most téged tisztítunk, hogy neked jelenjenek meg más lehetőségek az életedben. Hogy a korlátozások, a gátló akadályok téged ne befolyásoljanak.
Minden akadályt, amit te saját magadnak gördítesz a saját utadba, csak hogy nehézzé tedd, mert nem az volt a tendencia, hogy minden könnyen mehessen neked, ezt törölnéd-e, mint jól bevésődött programot?
Megengedve magadnak a jót, és azt a lehetőséget, hogy igenis ez jár neked is, ugyanúgy, mint bárki másnak. Minden olyan kitalált mesét, gondolatot, hazugságot, amit te magaddal hitettél el, hogy neked ez nem lehetséges, ott enged már meg magadnak egy pillanat erejéig, hogy mi van, ha mégis.
Nézz rá úgy, hogy ez neked hogy működik, ahogy csak neked képes. Hogy tudod te úgy befogadni a jót, mint ahogyan még eddig sosem. Megtalálva azt, ahol még nem kezdesz el a távolba elszaladni, hanem ahol megjelenik a könnyedség érzése.
Sokszor úgy akarjuk csinálni, mint ahogyan más csinálja, de sok esetben nekünk az nem működik.
Mindenhol, ahol te be akarod kategorizálni magad olyannak, ami nem vagy, és nem is tudsz lenni ezeket feloldanád-e? Megengednéd-e azt, hogy te igenis más vagy, és nem az fog működni neked, mint mindenki másnak.
Minden ellenállást, küzdelmet, amit arra használsz, hogy tartozz valahova vagy illeszkedj azt befejeznéd-e?
Mindenhol, ahol úgy alakulsz, olyan formát öltesz fel, hogy mindenhova illeszkedj, mint egy puzzle darab azt abbahagynád-e itt és most? Más megteszi ezt érted? Megtenné ugyanezt, hogy olyan alakot vesz fel, ami neked illene?
Akkor végre megtennéd magadért, hogy abbahagyod?
Illusztráció: Bessi Hamiti, Pixabay
Iratkozz fel hírlevélre és töltsd le az ajándékod:
Iratkozz fel a Lélekkel Suttogó hírlevélre, és küldöm az ingyenes NEM VAGY ELÉG JÓ…? workshopot a videóval és a munkafüzettel. Válaszolj magadnak őszintén a kérdésekre, figyeld meg, mit hoznak fel benned az elhangzott gondolatok. Használd az oldásokat, amikor csak szükségét érzed.
