Ki döntötte azt el, hogyan kell jól élni az életet?
Te kinek a gondolatmenete szerint döntöd el azt, hogy az életet úgy kell élned, mert akkor lesz jó? Ki és hol írta elő, foglalta szabályba, hogy milyen a jó élet? Ha meg nem azon keretek között csinálod, azonnal ítéletet húzol magadra, hogy az nem oké…
Ha ránézel a saját életedre, tényleg annyira rossz mindaz, ami nem a jó skatulyába illeszkedik? Ha azt élnéd, amit te akarsz, akkor is ezt tennéd amit most teszel? Minden lépést, amit megfontolsz a lépés előtt hatszázszor is, azt megtennéd úgy, hogy lesz, ami lesz alapon?
Hányszor sikerült valóban úgy valami, ahogy azt kiagyaltad? Hányszor működött az agyalás? Kiagyalod, kivájod neki a medret, esélyt sem adva arra, hogy valami merőben más létrejöjjön. Vagy akár valami sokkal, de sokkal jobb, amit te most még elképzelni sem tudsz.
Te éled ilyen keretek közé szorítva az életed? Mi lenne, ha hagynád, hogy a dolgok csak legyenek és történjenek? Valójában a választásaid fogják teremteni a napjaidat. Amit ma választasz az lesz a holnapod.
Hajlandó vagy-e arra, hogy ezentúl a könnyedséget és az örömöt válaszd?
Vagy már eldöntötted, hogy neked mindent nagy nehézségek árán lehet elérni? Hogy te semmit sem kapsz meg könnyedén?
Ránéztél-e már arra, hogy a te családodban mi a dinamika? Mi a működési elv? Mi az ami mentén élitek az életeteket? Itt nem csak a mikro környezetedre gondolok, hanem a szélesebb klánodra. Mi is az a klán? A családod tágabb értelemben, mindenki ide tartozik, akinek szerepe volt az életed alakulásában. Aki fontos szerepet játszott abban, hogy te most élsz.
Mert ezt a működést nem minden esetben mi választjuk magunknak, hanem vannak olyan kollektív családi kötések és hűségek, amik nem engedik meg nekünk, hogy valami mást válasszunk. De, ha valami ok folytán mégis megtesszük, olyan mélységes bűntudat kapcsol be lélek szinten bennünk, hogy az fáj nekünk.
Lélek szinten azt jelenti, hogy legbelül fáj valami. A lelket én nagyjából magamon a mellkasom közepére tendálom.
Amikor legbelül megmagyarázhatatlanul fáj valami, Az az érzés összekeverhetetlen más fájdalommal. Én ezt a fájást nem szeretem és ha megjelenik azonnal keresem a megfelelő oldást rá. Már a testi fájdalmakkal meg vagyok, de ez az a fájdalom, ami elől még én is menekülni akarok.
Megkérdezted-e már valaha a családodat, hogy mi is az, ami elől valójában mindenki fut, vagy menekül?
Egy menekülés esetén, vagy futás esetén, lehetséges, hogy családi generációs szinten van valahol egy olyan háborús történet, ami nincs a helyén kezelve. Vagy a történet nincs a helyén, vagy nincs elismerve a családi regében. Hajlandó vagy-e a menekülési történeted alá nézni, hogy valójában te vagy az aki menekülni akar, vagy csak hordozod magadban ezt a futási kényszert.
Mindenhol, ahol megtanultuk, hogy ne dolgozzunk a fájdalommal, hanem meneküljünk, mert ez a megoldás, ott hajlandóak vagyunk-e megnézni, hogy még mindig az-e? Vagy vagyunk-e most annyira bátrak, hogy végérvényesen megoldást találjunk rá?
Ahá, de van az, amikor valójában szeretve utáljuk a szivatást. Amikor a szánkkal kimondjuk, hogy én már ezt nem akarom, de attól még megtesszük. Mi az a haszon, amit még magad elől is elrejtettél, amit, ha nem rejtegetnél tovább, hanem a tudatos szintre felhoznál, megláthatnád, hogy azt másképpen is elérheted? Megtennéd, hogy ezt tudatosítod? Mi az értéke annak, hogy ragaszkodsz azokhoz a döntéseidhez, amik nem tesznek boldoggá téged? Azokhoz a döntéseidhez, amik nem adnak hozzád már, hanem elvesznek tőled minden egyes áldott nap?
Én sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy valójában akkor mi az enyém bármiből? Rá kellett jönnöm, hogy nagyon-nagyon kevés az, ami az enyém.
Gyere el egy transzgenerációs oldásra, ahol ezekre rálátást kaphatsz te is.
Mennyi energiát vagy hajlandó arra pazarolni tovább, hogy ne légy boldog a saját életedben, mert nálatok senki nem volt az?
Minden kötés és hűség, valamint a családodnak tett ígéreteid, amik nem engedik meg, hogy te azt éld, amit te szeretnél, azokat oldanád-e? Megengednéd-e magadnak a könnyed, jó életet még akkor is, ha minden egyes nap meg kell küzdened a bűntudat érzéssel, amit az okoz, hogy te mered magadat választani? Mi lenne, ha nem a küzdelem lenne az elsődleges?
Minden olyan helyen, helyzetben, dologban, ahol a küzdés a működés azt abbahagynád-e? Megengedve, hogy mehet ez könnyedén is? Ráhagyva a családtagjaidra, ha ők ezt választják tegyék, de megengedve magadnak, hogy te mást válassz – azt, ami neked működik.
Amikor hasonlót akarnál választani az életedben, mint a családod, ott kérdezd meg magadtól, hogy biztos, hogy nekem is az a megoldás, ami nekik? Hogy nekem is az működik, mint ami nekik? Ha nem az ő döntéseikből választanék vagy az ő történetükből, akkor is így döntenék? Működik ez nekem valójában? Ha magamért választanék, akkor is ezt tenném?
OLDÁS
„Drága családom. Tisztellek titeket, a döntéseiteket és választásaitokat. Nem minddel értek egyet, de ez az én valóságom és nézőpontom. Minden ítéletemet, amit a dolgaitok felett hoztam meg, azt itt és most hajlandó vagyok elengedni. Mert, ha egyet is másképpen tesztek akkor, lehet, hogy én nem létezem. Köszönöm az összes olyan rossz vagy akár jó döntést, aminek a végeredményeképpen lettem én. Az én életemben igyekszem másképpen cselekedni. Hajlandó vagyok a ti hibáitokból tanulni, de nem elkövetni ugyanazokat. Hajlandó vagyok megengedni magamnak a saját jó vagy rossz döntéseimet. Megengedni magamnak a hibáimat még akkor is, ha azok közül nem mindegyiket kellett volna választanom. Mindenhol, ahol megítélem magam a jó vagy rossz döntéseimért, ott elfogadom, hogy azoknak is megvolt akkor abban a helyzetben a létjogosultsága. Még akkor is, ha most már nem tűnik annyira jó választásnak. Hajlandó vagyok a választásaim mindegyikére úgy tekinteni, hogy mit adott hozzá az életemhez. Hajlandó vagyok elfogadni, hogy nincs olyan, hogy jó vagy rossz döntés. Az aznapi hangulatom, állapotom és lehetőségeim szerinti választás van. Amit a megtanult viselkedési és működési mechanizmusaink alapján címkézünk. Feloldozom magamat az alól, hogy megítélem magam és címkézem, hogy jó vagy rossz döntést hozok. Mindent, amit megtanultam valakitől, valamikor, hogy mit kell tennem ebben a helyzetben, azt hajlandó vagyok elengedni és azt választani, ami nekem működik. Még akkor is, ha ez merőben el fog térni az eddigiektől.”
Iratkozz fel hírlevélre és töltsd le az ajándékod:
Iratkozz fel a Lélekkel Suttogó hírlevélre, és küldöm az ingyenes NEM VAGY ELÉG JÓ…? workshopot a videóval és a munkafüzettel. Válaszolj magadnak őszintén a kérdésekre, figyeld meg, mit hoznak fel benned az elhangzott gondolatok. Használd az oldásokat, amikor csak szükségét érzed.
