Miért szinte lehetetlen túllépni a veszteségen, akár több év elteltével
Nagyon sokszor találkozok azzal a családállítások során, hogy nem tudnak továbblépni klienseim a hozzátartozó elvesztése okozta gyászból. Itt nem a félévesről beszélek és nem is az 1-2 éves gyászról, hanem arról, amikor már eltelt nagyon sok idő.
Mit tartasz fenn valójában a kapcsolatodban?
Magad ellen dolgozol, csak hogy a másiknak jó legyen. Mit döntöttél el és mikor, hogy ő mindenképpen benne kell, hogy legyen az életedben?
Maradhatsz a traumában. Vagy akár ki is jöhetsz belőle?
Mi az a trauma és akár a testi fájdalom használatában, ami annyira értékes, hogy inkább elviseled a fájdalmat is, mint hogy megváltoztasd az egészet?
Mi, vagy ki az, akinek odaadtad a hatalmadat?
Hányszor van az, hogy úgy érzed nem a te napod, mintha nem lennél az igazi verziód? Olyan, mintha valami vagy valaki más vette volna át az életed és az afeletti irányítást.
Hogyan mondj le minden esetben önmagadról?
Amikor valaki elindul az önmunka terepén, előfordul, hogy jelentős változások állnak be úgy a viselkedése, mint a választásai terén.
Miért viselkedsz úgy, ahogy neked nem jó – és mit tehetnél helyette?
Annyi tanult mintánk és viselkedünk van, amiket gyerekként tettünk magunkévá. Válaszreakciók, működési mechanizmusok, hogy a minket ért helyzetekre, eseményekre, dolgokra hogyan kell reagálnunk.
Hogyan érezd magad biztonságban, segítség nélkül?
Mennyi emberhez kötődsz akár feleslegesen is, hogy megkapd végre azt, amire vágsz, hogy valahol érezd magad végre biztonságban?
