A legjobb történeteket mindig az élet írja
Megtanulta, hogy nehezen, sokat kell csinálnia és a szidás elől, ha nem teljesített úgy vagy annyit, akkor érkezik a fal, amit az ellen húzott fel, hogy szidás érkezik. Lesz benne egy túlteljesítési kényszer, hogy többet és többet kell tennem, mert akkor majd elég jó leszek.
Neked milyen videót vetít az elméd?
Ha nem a félelmeid uralnák a valóságodat, akkor mi másnak adhatnál teret, aminek eddig nem adtál? Lehet, hogy minden másképpen alakulna?
Milyen programokat indítanak el bennünk felmenőink által átélt traumák?
Az egyik fő sérülés vagy program, amivel én a legtöbbet dolgozom családállítások során, az a „nem vagyok elég és kevés vagyok”, valamint ehhez azonnal kapcsolódik „a hibás és én vagyok a bűnös” program. Azt tapasztalom, hogy ezek kéz a kézben járnak.
Az a bizonyos első lépés
Megengednénk-e magunknak, hogy képesek vagyunk megtenni azt az egy lépést, ami elindítja a változást?
Árnyék- és homályjáró
Hajlandó vagy-e ránézni, akár egy egyéni családállítás keretén belül arra, hogy hogyan befolyásolnak téged a hozott mintáid?
Gyökérprobléma
Az energiáknak én mindig jobban hiszek, mint a kimondott szónak. Mert sokszor mást mond a száj, mint, ami valójában van. Egy-két jól feltett kérdés és máris ott vagyunk a gyökérproblémánál.
Miért szinte lehetetlen túllépni a veszteségen, akár több év elteltével
Nagyon sokszor találkozok azzal a családállítások során, hogy nem tudnak továbblépni klienseim a hozzátartozó elvesztése okozta gyászból. Itt nem a félévesről beszélek és nem is az 1-2 éves gyászról, hanem arról, amikor már eltelt nagyon sok idő.
Mit tartasz fenn valójában a kapcsolatodban?
Magad ellen dolgozol, csak hogy a másiknak jó legyen. Mit döntöttél el és mikor, hogy ő mindenképpen benne kell, hogy legyen az életedben?
Maradhatsz a traumában. Vagy akár ki is jöhetsz belőle?
Mi az a trauma és akár a testi fájdalom használatában, ami annyira értékes, hogy inkább elviseled a fájdalmat is, mint hogy megváltoztasd az egészet?
Mi, vagy ki az, akinek odaadtad a hatalmadat?
Hányszor van az, hogy úgy érzed nem a te napod, mintha nem lennél az igazi verziód? Olyan, mintha valami vagy valaki más vette volna át az életed és az afeletti irányítást.
