Nem érted mi történik körülötted mostanában?
Nem érted mi történik körülötted mostanában? Semmi más csak annyira gyorsan változik most a világ, és benne te is, hogy ezt érzékeled.
Minden idegesít, ingerült vagy, sok minden történik egyszerre, olyan régi dolgok bukkannak fel benned, amiket már azt hiszed, hogy na, ezt én már kidolgoztam. Most derülnek ki, hogy úgy néz ki, hogy mégsem.
Na persze, itt azonnal bekapcsol benned, hogy na, milyen rossz vagyok, mert azt hittem ezen már réges-régen túlléptem. De nem.
Üdv a klubban. Most kezdenek el a szekrénybe zárt csontvázak kipotyogni, de nem egyesével, mert talán azt úgy könnyebben lehetne kezelni. Nem, ezek egyszerre esnek ki, és okoznak akkora felfordulást, és zűrzavart benned, és körülötted, hogy csak kapkodod a fejedet, hogy akkor most mi a fene van valójában.
Az univerzum úgy gondolta, hogy na, akkor te elég erős vagy, tessék, kérted a változást: nesze.
Sose úgy jelenik meg, ahogyan azt te előre kitervelted, kigondoltad, kikövetkeztetted, hogy az úgy lesz neked jó. Igen ám, de az univerzum néha másképp gondolja, hogy neked mi a leges legjobb.
Bízz benne, hogy ő tudja azt, hogy dolgokat miért nem enged meg, és dolgokat miért igen. Mert ő azon munkálkodik, hogy számodra a legeslegjobb verziót adja meg, akkor is, ha éppen akkor ott neked nem a legeslegjobb. Vagyis az elméd szerint nem a legjobb.
Mert, ha rá tudsz úgy nézni, hogy miért lehetsz ebben a helyzetben hálás azért a nemért vagy éppen azért az igenért.
Mert minden rossznak van pozitív oldala, még akkor is, ha abban a szent pillanatban ezt nem is látjuk, mikor az éppen aktuális traumánkban ülünk.
Ha ez az egész értem történik és nem ellenem, akkor mit is vehetnék észre, amit eddig nem láttam meg az önmagam sajnálata alól? Univerzum mutasd meg ezt nekem, még akkor is, ha nem ez lesz számomra a legkellemesebb! Hajlandó vagyok minden hazugság fátyolnak, amit a szemem elé húztam fel, azt mondani, hogy hulljanak le. Mindennek, hogy mehet, hogy lássam meg a valóságot, amit eddig eltakartam még magam elől is.
Mert akkor azt ott jó lépésnek tűnt, hogy úgy döntsek, de ma már nem ad hozzám az a döntésem, hanem inkább csak elvesz energetikailag tőlem, és belőlem is.
Minden döntésem, ami ott, akkor, abban a pillanatban helyes döntésnek tűnt, hajlandó vagyok megengedni magamnak, hogy az is csak egy döntés volt, és nem kell rosszá tennem magamat érte.
Itt a lehetőségem, hogy most valami teljesen újat válasszak magamnak, olyat, amilyet eddig még soha sem mertem meghozni.
Igent mondok saját magamra!!!! Itt és most ebben a pillanatban én leszek saját magam számára a leges legelső.
Mindenhol, ahol eddig magamat tettem az utolsó helyre, mert én nem vagyok fontos. Ezért mindenki így is bánt velem, mivel, ha én magammal ezt teszem, másnak is megengedem, hogy ezt tegye velem.
Hajlandó vagyok magamat annyira tisztelni, hogy ezt ne engedjem meg, se önmagamnak, se másnak, hogy tiszteletlenül bánjanak velem.
Mindenhol, ahol én lemondtam valaha, valamikor saját magamról, mert könnyebb be illeszkedni így, mint, hogy saját magam legyek.
Mindenhol, ahol nem vagyok hajlandó mai napig az lenni, aki én vagyok, mert az más emberek számára a túl sok kategóriába tartozik. Ezért már előre eldobom, elnyomom magamban, mert érzékelem azt, hogy meg fognak ítélni, azért aki vagyok, és amilyen energiával rendelkezem valójában.
Minden ilyen elnyomást, lemondást önmagamról, az energiámról hajlandó vagyok törölni, és megengedni azt saját magamnak, hogy én az legyek, aki csakis én tudok lenni és senki más. Még akkor is magamat választom, ha ezért mindenki ítéletére éber is leszek, mielőtt kimondanák a szájukon.
Hajlandó vagyok a túl sok lenni, és majd mások kezdenek vele azt, amit akarnak. Soha többet nem mondok le magamról más érdekében, más miatt, vagy csak azért, mert éber voltam az ítéletükre, és hogy legalább tartozhassak valahova érzés meglegyen bennem. Tartozok valahová: saját magamhoz, és mindenhol, ahol másért lemondok, akkor saját magamat hajítom el nagyon, de nagyon messzire saját magamtól.
Jó ez nekem? Nem. Működik ez nekem? Lehet, hogy igen, mert eddig ezt ismertem, de a mai naptól ez megváltozik, mert valami teljesen mást választok, mint ami eddig volt. Akkor is, ha nem tudom még, hogy mi az, csak érzem. De bízok magamban, a testem éberségében, hogy arra megyünk, ami mindkettőnk számára a legnagyobb hozzájárulás.
