Mennyiszer nem érjük el egymás lelkét?
Mennyiszer nem érjük el egymás lelkét, de miért is? Mert valójában annyira nem is vagyunk kíváncsiak arra, hogy mi is van a másikkal.
Az érdekel minket, hogy velünk mi van. Vagy, hogy hogyan tudjuk átnyomni a mi trutyinkat őrá. Vagy az lehetséges még, hogy panaszkodunk csak mert ez a vekengés könnyebb, mint bármit tenni az ügyünk érdekében.
Mert ezt tanultuk meg, mert a családban mindenki ezt csinálta, vagy mert ez az egyszerűbb. Sokszor cseppet sem könnyű azt bevallani, hogy igenis lusták vagyunk tenni bármit is, és várjuk befektetett energia nélkül a sült galambot a szánkba. Mert mire szoktat rá a mai világ minket? Minden elérhető a karosszékből, két lépést nem kell tenni érte, ezért lassan semmiért nem fogunk megmozdulni. A kapcsolattartási forma kimerül a messenger és jobb esetben a videochat formában.
Egyre kevesebbszer megyünk egymáshoz, ülünk be egy kávéra valahová, vagy jövünk össze egy családi eseményre. Egyszerűbb ezt választani, mivel ehhez meg sem kell mozdulni. Hogyan akarjuk akkor így elérni a másik lelkét, ha csak felületesen kapcsolódunk?
Kérdezd meg magadtól, hogy valójában amikor beszélgetsz a másikkal, érdekel az amit mond?
Hányszor vagy jelen akkor, amikor társalogsz valakivel? Vagy hallod azt amit mond? Vagy el vagy a saját kis világodban valahol és az a szerencséd, hogy a másikat sem érdekli mi van, és nem kérdez vissza.
Hogy mit tehetnél ehelyett? Légy jelen a pillanatban, mert minden olyan gyorsan elmúlik. Élvezd ki a társalgást, az emberi kapcsolatokat, és légy figyelemmel a saját életedben is.
Mire is várunk? Tapsra, engedélyre, jóváhagyásra, valaki előttünk tegye már meg végre… és így szépen elfolyt az egész élet felettünk.
Kinek az engedélyére vársz? Amire ugyan várhatsz mert te csak saját magadnak tudod megadni azt, amit te mástól vársz valójában. Milyen olyan kapcsolódásaid vannak, amiket már régen el kellett volna engedned? Amik már elvesznek energetikailag tőled, és nem adnak hozzád semmit sem. Hány ilyen kapcsolódás van az életedben, amiről már réges-régen tudod, hogy annak kaput kampec? De még adsz neki esélyt, mert na majd most, meg majd te biztosan meg tudod változtatni, mert ez csak egy egyszeri esett volt…
Ezek mindig a jövőbe vannak kihelyezve, ami azt jelenti, hogy sose fog elérkezni hozzád, mert mindig lesz egy kis darab, ami hiányozni fog a teljességhez. Ez kb az az álom, ami sose fog megvalósulni, mindig csak álom marad.
Mennyi kihelyezett álmod van, amiről tudod, hogy sose jön létre? De olyan jól hangzik dédelgetni az egészet és aztán meg hoppon maradsz, mert csak ölelgetted, de nem jött létre. Na persze ezért meg rosszá fogd magad tenni mert nem voltál rá képes, hogy meglépd azt, amit meg kellett volna. Túl gyáva voltál vagy félénk nagyot álmodni, és lépni érte.
Mi kellene ahhoz, hogy az álmok ne csak álmok maradjanak?
Oldás
„Megengedem magamnak azt, hogy én legyek az első aki sokra viszi a családban még akkor is ha nálunk azt volt a módi, hogy mindenki a cél előtt kiszáll. Ezt tanultam meg, hogy kell a siker előtt elhagyni a hajót. Hogyan kell mindig a nullára vissza tenni magamat. Ami már nagyon unalmas és elég volt.
Leszek én az első aki, még ha félelem és aggódás is tölt el, meglépem azt, amire a klántagjaim nem voltak képesek. Sikerre viszem az életem és a boldogulásomat. Kérem az őseim áldását erre, hogy ez így legyen.
Tisztelem mindegyiküket és a választásaikat is de én merem másképp csinálni mert megengedem magamnak a boldog és békés és sikerekkel teli életet. Nem fogom magammal cipelni akkor sem a bűntudatot mikor sikeres leszek mert megérdemlem és jogom van hozzá.”
