Mennyi emlék lenyomatát őrizgetjük magunkban?
Mennyi emlék fájdalmához ragaszkodunk, amit anno valamikor megéltünk, átéltünk, és annak a fájdalma ragadt belénk. Majd amikor hasonló helyzetbe kerülünk, bekapcsol ez az egész.
Amit már nem tudsz irányítani, és végül részben ez lesz a megoldás, hogy ne kontrolláld, ami a testedben végbemegy.
Mert azt a reakciót, amit kialakítottál magadnak az első alkalom pillanatában, berögzítetted magadnak, és az innentől kezdve automatikusan elő fog jönni, ahányszor hasonló szituációba kerülsz.
Mit tehetsz, hogy ez megváltozzon?
Csak engedd át magadon, csak engedd, hogy a tested lereagálja, kiadja magából úgy, ahogyan ő tudja. Ilyen az, amikor például elkezd remegni a kezed egy-egy stresszhelyzet alkalmával. Te ott azonnal elkezdesz aggódni, hogy jaj, mi lehet a baj, hogy így remegek. Semmi baj nincs veled, a tested nagyon okos, és segít neked, hogy ne őrizd meg a traumát, hanem fogja és kiremegi belőled. Nézd meg azt, amikor sírsz a tested akkor is remeg, amikor nevetsz akkor is ezt csinálja, szóval sokkal jobban érted van, mint azt te valaha is gondoltad volna.
Te hányszor állítod meg a testedet abban, hogy segítsen neked, úgy ahogyan csak ő tud. Ahogyan csak a te tested képes rá. Te meg fogod vagy elnyomod, vagy elkezdesz aggódni, hogy mi bajod lehet. Semmi sem, csak tudja, hogyan segítsen neked, hogy járuljon hozzád valójában.
Kinek vagy minek az emlékéhez ragaszkodsz, ami valójában már elmúlt és nem is létezik, de te ragaszkodsz hozzá mind a mai napig? Milyen olyan fájdalomhoz, aggódáshoz, félelemhez vagy hozzákötve, azzal, hogy nem vagy hajlandó elengedni?
Mi a jó neked ebben? Mi az, ami miatt a mai napig tartogatod?
Így meg sem engedve azt, hogy ez változhasson, mert folyamatosan az emlékképek újrajátszásával újra, és újra teremted a pillanatot, és traumatizálod magad a folytonos ismétléssel. Bármikor, amikor meséled a sztorit, abba a stresszhelyzetbe, érzelembe, érzésbe teszed vissza magad. Kérdezem, én akkor mit akarsz? Mert, ha te vagy az, aki újrateremti a gondolataival, akkor valójában meg tud változni, te magad tudod megváltoztatni ezt. Mennyi ilyen kellemetlen, fájdalmas, rossz érzést keltő esemény van, amit naponta újrajátszol a gondolataidban? Mert ezáltal teremtesz jó kis táptalajt az újabb rossz napnak.
Ha viszont az emlék pozitív, akkor hajlandó vagy-e azt az energiát újra létrehozni? Ilyenkor is ugyanúgy lehetséges arra az érzésre, érzetre gondolni, amit ott éreztél, és lehetséges behúzni a teredbe most is.
Mennyi olyan kapcsolódásod van, ami a múlt haragjából alakul? Ahol minden egyes alkalommal onnan történik a kapcsolódás. Esélyt sem adva arra, hogy akár valami más alakulhasson ki, hanem csak egyszerűen eleve gondolatban elrendeltetett lehetősége van a mozgásra. Hányszor döntötted már el magadban dolgok így vagy úgy alakulhatnak csak, és esélyt sem adtál nekik arra, hogy arra menjenek amerre valójában szeretted volna?
Volt már úgy az életedben feltettél egy kérést, de már az elején úgy döntöttél ez nem jöhet semmi esetre sem létre. Biztos nem lesz, nem jön össze… Hát így eleve az univerzumnak meg sem engedted, hogy elkezdjen dolgozni érted. Általad eleve eldöntött végkifejletű dologban nagyon nehéz segítségedre lennie. Nagyon nehéz úgy hozzájárulni az életedhez, hogy közben meg se tudod engedni neki, hogy úgy alakítsa az egészet, ahogyan te neked lesz a legjobb. Beszorítottad egy kerítés mögé, ahol csak arra tud mozogni, amit te kigondoltál neki. Semmi más lehetősége nincs.
Hajlandó vagy-e a kontrollt kiadni a kezedből?
Sokszor a válasz erre a kérdésre egy határozott nem. Vagy igenbe csomagolt nem. Mert nagyon akarjuk, nagyon szeretnénk, de ha totálisan őszinték vagyunk, magunkkal sokszor csak mondjuk az igent, de az valójában egy nagyon nagy nem.
Nézz úgy rá az igenjeidre, hogy azok biztosan azok-e, és fordítva is mennyi nem valójában igen?
Mert abban nagyon profik vagyunk, hogy átverjük saját magunkat is. De ki legyen veled őszinte, ha nem te? Mert, ha már magaddal se tudsz, akkor valójában mit is vársz másoktól. Azt kapod, amit te ki sugárzol magadból.
Nézz úgy rá a téged ért dolgokra, hogy mit áramoltatok ki magamból, ha más így viselkedik velem?
Ha rájössz, csak pipáld ki, hogy igenis tartalmazol olyan dolgokat, amiket másban megítélsz. Tudatosítsd magadban, hogy nyomokban tartalmazol… is, és csípd fülön, amikor elkezdesz akként működni. A tudatos életmód együtt jár azzal, hogy hajlandó vagy ránézni a működésedre. Arra is, hogy mi az, amiből te működsz, amik valójába irányítják a viselkedésedet, a döntéseidet. Ahol változtatni kell rajta, légy hajlandó változni. Anélkül, hogy folyamatosan megítélnéd magad, nézd meg a működésed, és csak csináld másképp, de már tudatos választásod szerint.
