Kiadott erő
Egyre jobban érzékelhető, hogy ez a mai világ, valóság nem ahhoz segít hozzá minket, hogy tudjunk azok lenni, akiknek kellene. Vagy azok lenni akik.
Annyi helyen el vagyunk erőtlenítve, ami azt jelenti, hogy akár embereknek, dolgoknak önszántunkból odaadjuk tálcán felkínálva az erőnket. Ez lehet például emberektől való függőség, internettől való függés, drog, alkohol, akár cukorfüggés. Ami nélkül elképzelni sem tudjuk az életünket, hogy most ebben a pillanatban ne legyen benne.
Mennyi olyan ember van az életedben, akinek már nagyon-nagyon régóta itt lenne az ideje, hogy lapátra kerüljön. Hogy a kis vállára rakd az utibagyut, és azt mond neki: viszlát. De nem teszed, mert azt gondolod, hogy neked ő kell. Mert hát annyi mindent ad, meg az emlékek, meg az együtt töltött idő, meg…
De ez most is igaz, hogy annyi mindent ad? Most is igaz, hogy ugyanazt kapjátok egymástól, mint anno? Ha nem a régi kapcsolódásból működnétek, hajlandó lennél-e te ránézni erre úgy, hogy tényleg ugyanolyan a kapcsolódás, mint anno? Tényleg még mindig egymáshoz adtok, és nem elvesztek már a másikból?
Nem mindig könnyű ezekre ránézni, és meglátni azt, ami valójában van. Mert hát ugye rosszul esik, ha a hazugság mögött felsejlik a valóság. Amikor elkezded a szeretett személynek meglátni az olyan dolgait, amiket eddig nem láttál, mert eltakarta a szemedet a homály.
Hajlandó vagy-e ránézni a kapcsolataidra úgy, hogy mi a kapcsolódás valódi célja? Neked is, és a másiknak is?
Ez nem azt jelenti, hogy azonnal meg kell szüntetni a kapcsolatot, ha rálátsz valamilyen hátrányára. Hanem azt, hogy ezt hajlandó vagy-e letisztítani magadban, és egy olyan kapcsolódást kialakítani, ami nem innen indul, hogy kölcsönösen kihasználjátok egymást.
Mennyi embernél van az erőd kint, akik valójában a szeretet nevében bántalmaznak téged?
De hiszen én érted teszem, nekem valójában az a lényeg, hogy te jól legyél… Az egyik kezével simogat, a másik kezével lekevere egy akkora pofont, hogy csak forogsz a tengelyed körül. Hajlandó vagy megkérni az univerzumot, hogy segítségedre legyen ebben, hogy hulljon le a lepel mindenhonnan, ahol még eltakarod a szemed elől a valóságot, azzal a kifogással, kitalált kitalációval, hogy neked erre szükséged van, mert e nélkül nem élet az élet?
Hajlandó vagy erre még akkor is, ha ez nem minden esetben lesz könnyed, ha nem mindenki valós énjének, szándékának a meglátása fog örömmel eltölteni? De onnantól kezdve tudod eldönteni te, hogy tisztítod, vagy takarítod az életedből ezeket a kapcsolatokat, amik húznak, és nem emelnek téged.
Arra is légy hajlandó ránézni, hogy te hol csinálod ezt mással. Mert mi sem vagyunk szentek, és a tudatosság útján haladva követünk el mi is hibákat, mert emberek vagyunk. Amivel nincs is gond, csak ismerjük el, és válasszunk mást. Mert abban az adott pillanatban, amikor úgy döntöttünk, az még helytálló volt, és jó ötlet, de most már nem az.
De tudunk mást választani. Itt az a lényeg, hogy más választását nem ítéljük el, és magát az embert sem.
Más választása nem a mi választásunk kell, hogy legyen. Az a lényeg, hogy én mit választok azután, hogy rájöttem, hogy nem biztos, hogy az a választásom teremtette nekem a legtöbbet az életemben.
Minek adod még oda az erődet, azt mondván, hogy arra neked szükséged van, kell, muszáj? Mik azok, amiket arra használsz, hogy elvegyék az erődet?
Mert, ha véletlenül mégis beleállnál a saját tudásodba, ki, vagy mi lenne az, aki miatt mégsem teszed?
Mi a legnagyobb félelmed valójában? Ha beleállsz az erődbe, akkor egyedül maradsz?
DE kérdezem én, hogy hogyan voltál valójában eddig is? Szerintem nagyon sokunknak az a válasza: egyedül. Na akkor mi olyat tud még okozni, amit eddig nem tett meg? Mi olyan meglepetést ad, amit már nem éltél át ebben? Akkor van félni valód tőle? Vagy csak azért mondod, mert mindenki ezt mondaná?
Tényleg igaz ez neked, hogy van félni valód?
Minden félelmet, amit valójában arra használsz, hogy ne legyen meg sosem az az erő, ami a tiéd, abbahagynád?
Megengednéd magadnak, hogy végre, itt és most megérkezzen hozzád a te egyéni, saját erőd?
Úgy kezdd el használni, mint ahogyan eddig még soha sem?
Mindenkit, és mindent, amit arra használsz már nagyon régóta, akár életeken át, hogy az erőd soha, de soha ne érkezhessen meg hozzád ő általuk, azt itt és most befejeznéd-e ezeknek az embereknek, dolgoknak a használatát?
Eddig a pontig minden életedben eljutottál, de most van meg a lehetőséged arra, hogy másképp dönts. A válaszút előtt állva hajlandó vagy-e választani egy merészet, és másik irányba indulj, mint eddig? Vagy maradsz ugyanott, ahol valójában semmi sem fog történni?
Megengeded magadnak az új útra való lépést még akkor is, ha ez teljesen túl van a komfortzónádon, túl van azon, amit eddig tapasztaltál, és tudtál kezelni?
Elhinnéd, hogy megvan az erőd minden tudásnak a birtoklására? Itt az a kérdés hajlandó vagy-e birtokolni a tudásod, a képességed, és a saját erődet?
Oldás
Univerzum! Minden erőt, ami másnál van, és a sajátom, itt és most kérem vissza magamba, mert ezt választom! Mert a teljes életet csak az egész erővel tudom úgy élni, ahogyan azt szabad akaratomból tenném meg.
Iratkozz fel hírlevélre és töltsd le az ajándékod:
Iratkozz fel a Lélekkel Suttogó hírlevélre, és küldöm az ingyenes NEM VAGY ELÉG JÓ…? workshopot a videóval és a munkafüzettel. Válaszolj magadnak őszintén a kérdésekre, figyeld meg, mit hoznak fel benned az elhangzott gondolatok. Használd az oldásokat, amikor csak szükségét érzed.
