Automatikus emlékreakciók
Mennyiszer van olyan stresszhelyzetünk, ami úgy tör ránk, mint derült égből a villámcsapás? Mikor lebénít minket a pánik, a félelem, és hirtelen azt sem tudjuk, hogy merre vagyunk. Mennyiszer reagálunk valamire ezekből a félelmekből? Veled is fordult elő már hasonló?
Nekem az egyik legnagyobb nyomógomb az életemben a szüleim, és azon belül is nagyobb az apukám. Nem azt jelenti, hogy anya nem, de hála istennek anya nagyon erős nő, és nagyon sok mindent átélt, és kibírt. Apa volt az, aki a második körös covid idején nagyon beteg lett, és 25 napig kórházban volt. Akkor nem tudtuk, hogy mi lesz vele, megy vagy marad velünk. De hála istennek maradt, és erősebb, mint akkor volt.
Ezt is csak azért írom le, mert előzménye annak amiről a bejegyzés szól. Mert volt ilyen kérdés egy konzultáció alatt, hogy hát, ha ő már ilyen tudatos, és van képessége, akkor hogyan is tud beteg lenni. Meg hát akkor miért is nem tudja saját magát meggyógyítani, ha már ilyen.
Elmondom, hogy zajlik nálam az automatikus emlékreakció
Egy egyszerű nátha jelentkezett nála. De ha apáról van szó, minden, ami 3 éve történt, az összes félelem, akkor átélt gondolatok, mintha mindet egyszerre a nyakamba öntötték volna. Ez az az automatikus reakció, amiről nagyon sokszor írok, hogy ez lesz az első, ami azonnal megjelenik. Ezt hívom emlékreakcióknak. Emlékszik rá a testem milyen volt 3 éve mikor apával az megtörtént. Amikor nekem kellett hívnom a mentőt, amikor nem tudtam elmondani a diszpécsernek normálisan mi van, mert annyira remegett a traumától a hangom.
Ezek most mind megjelentek, de egy kicsit másképpen, éppen csak el akartam ájulni az idegességtől, hogy apa beteg. A fülemben kezdett el dobogni a szívem, és minden lepergett egy szempillantás alatt előttem. Egy olyan film, amit a félelem szült, és alkotott meg nekem. De ezeket már ismerem, és átengedem magamon. Nem teszem magam rosszá, hogy hát ez a munkám, és akkor miért van ez. Mert ebben az esetben az apám lánya vagyok, és nem a segítő. Ismerem a reakcióm, ha róla van szó, mert őt láttam összeesni.
Ha nem állok ellen, akkor ez egy fél óra alatt jobb esetben átmegy rajtam. Minden ellenállást, ilyenkor elengedek, mert csak lassítaná a folyamatot.
Miután ez végigmegy rajtam, akkor kezdhetek el ép ésszel gondolkozni, és összerakni, hogy mit is kezdjek most ezzel az egésszel. Választhatom a teljes szétesést, ami senkinek nem lesz jó, mert mínuszból pluszt nem tudok adni. Ha én szétesek, akkor más is szét fog. Nem azt mondom nincsenek olyan pillanatok, amikor szétzuhanok, és elkap a félelem, hogy mi lesz.
De már tudom, hogy sose az van, amit ott akkor a pánik hatása alatt kreál az agyam.
Hogy mit teszek ilyen esetben? Vannak nagyon jó barátaim, akik ebben a helyzetben engem megtartanak. Ami azt jelenti, hogy bármikor számíthatok rájuk, és támaszkodhatok rájuk, és meghallgatnak.
A legtöbbször elhangzott mondat mindig a fejemben, hogy a legrosszabb állapotában itt maradt köztünk, és ez most csak egy megfázás… Velük is ilyenkor mindig kimondatom, hogy marad, és az életet választja. Cukik, mert a maguk módján csinálják, amit ilyenkor mondok.
Ez a mondat nekem is szól, hogy nyugtassam saját magamat.
A kérdés itt az, hogy hajlandóak vagyunk-e letenni végre az összes olyan emlék reakciónkat, amik megbénítanak, nem engedik meg, hogy normálisan tudjunk gondolkozni, és csak olyan képek kreálására vesznek rá, amik nem valósak? Ezeket elengednénk-e? Megengednénk magunknak, hogy nem kell ezért rosszá tenni saját magunkat, hanem csak egyszerűen végigmenni a folyamaton?
Mert nincs velünk semmi baj, csak emberek vagyunk, akik sebezhetőek, érzékenyek, és minden ilyen dolog teljesen rendben van.
Oldás
Minden emlék lenyomatot, ami benne tart engem abban, hogy a fájdalmas emlékeket újra, és újra átéljem, mert amikor egy arra hasonlító helyzet megjelenik, azonnal bekapcsol, és tudattalanul átveszi az irányítást, hajlandó vagyok törölni. Végérvényesen.
Megengedem magamnak, hogy átfusson rajtam az automatikus reagálás, és elengedem, hogy utána tudatos döntéseket hozhassak. Elfogadom, hogy én is sebezhető, érzékeny ember vagyok, és ez teljesen rendben van.
Iratkozz fel hírlevélre és töltsd le az ajándékod:
Iratkozz fel a Lélekkel Suttogó hírlevélre, és küldöm az ingyenes NEM VAGY ELÉG JÓ…? workshopot a videóval és a munkafüzettel. Válaszolj magadnak őszintén a kérdésekre, figyeld meg, mit hoznak fel benned az elhangzott gondolatok. Használd az oldásokat, amikor csak szükségét érzed.
