Mártír szerep vagy felelősségvállalás
Mennyivel könnyebb, bizonyos helyzetekben, problémák esetében az önsajnálatot, és traumázást választani?
Mert olyan jó elsüllyedni, és sajnálni magamat azért a kialakult helyzetért, amiben éppen benne ülök. Én vagyok az áldozata az egésznek. Fennen hangoztatva, hogy persze a dolgokért nem én vagyok a felelős. Hanem más csinálta velem az egészet. Ő a hibás nem én, azért, ami most van. Dagonyázni a kialakított nyavajgás tócsában, jól összekeverve az összes trutyit, ami van most velünk. Egy egész kis tenger alakulhat ki belőle, ha hagyod.
Játszva a mártír szerepét, mert nem ismerünk mást. Nagy a valószínűsége, hogy ezt a működést eltanultuk valakitől, vagy egész életünkben ezt voltunk hajlandóak nézni a környezetünkben. Utálva ezt a viselkedést, és arra nem gondolva, hogy egyszer az nálunk is valamilyen úton, módon aktiválódni fog, és egy leszünk azok közül, akik ezt a viselkedést művelik a klánunkban.
Milyen felelősség elől menekülhetett az első klántagom, aki ez a mintát létrehozta? Milyen olyan sors, trauma, élethelyzet volt az, ami miatt ez kialakult nálunk? Kinek a figyelmére, jó szójára volt kiéhezve, és ezért bármit hajlandó volt megalkotni, létrehozni, magára venni csak, hogy az adott személy észrevegye.
Észrevette? Szerintem nem, mert sok eseten ők is ugyanezzel küzdenek, ők is ennek a dolognak az elszenvedői. Így benne vannak a traumában, és képtelenek meglátni, hogy az utált dolgot ugyanúgy tovább adják a saját gyerekeiknek. Ez így öröklődik generációkon keresztül, míg nem lesz egy olyan tag, aki erre hajlandó ránézni, változtatni, és már elege van ebből a szerepből.
Persze megtalálod az összes kifogást, hogy miért is jó ez neked, és hogy miért is nem tudsz belőle kijönni.
Nem, nem tudsz, valójában nem akarsz. Mert valld be magadnak, lehet, hogy életedben először, hogy ad valami jót, amit másképpen nem kapsz meg. Légy őszinte, mi az, amit kapsz tőle?
Itt szokott jönni, de nincs benne jó. De képzeld, van, mert, ha nem lenne, már nem ülnél benne. Na, szóval teljes őszinteséggel nézz rá, hogy mit ad ez az egész neked, amiről eldöntötted, hogy másképpen nem tudod megkapni? Ez is csak egy döntés, ami megváltoztatható.
Hol, mikor hitted el, hogy az, amit kapsz általa, csakis így érhető el a számodra?
Ott, és akkor ezt te eldöntötted, hogy másképpen nem is tudod megszerezni. Be se engedve más lehetőségeket, hogy megérkezhessenek hozzád. Csakis a kikövezett út, amin jöhet.
De kérdezem én, akkor hol van itt a felelősségvállalás? Hát sehol. Hol van itt a felnőtt Én? Hát sehol.
Kik menekülnek, és hibáztatnak mást a sorsukért? Hát általában gyerekként szoktuk másra kenni a hibát.
Mi kellene ahhoz, hogy az életedben téged ért dolgokért, vagy azokért, amikben benne vagy végre vállald a felelősséget?
Miért olyan rémisztő a felnőtt szerep? Miért olyan ijesztő az, hogy felelősséget kezdj vállalni? Mi miatt, nem teszed meg?
Menekülhetsz, futhatsz előle, de az univerzum addig fogja eléd tenni azokat a dolgokat, problémákat, amikre az lenne a megoldás, hogy vállalod a felelősséget, amíg nem vagy hajlandó beleállni. De, akár leélheted az egész életedet úgy, hogy gyereki énből fogsz mindenre reakciót adni. Mindennapos vendéged lesz a hiszti, dráma, sértődés…
Akarsz így élni? Akarsz ebből működni? Akarod ezt tovább folytatni? Működött ez neked valójában? Javult tőle valami, jobb lett általa bármi is?
Ha nem a válasz, akkor kérlek, próbáld meg már azt a verziót, ahol beleállsz abba, hogy nincs tovább menekülés, nincs tovább gyereki én, nincs, tovább elfutok a felelősség elől, hanem az van, hogy igenis felnőtt énből válaszolok, még akkor is, ha ez lesz az első.
Megtanulod, hogy hogyan kell ezt csinálni. Azzal sem lesz baj, ha néha egy-két hiba becsúszik, és még a jól ismert régi metodikát választod. Csak ne kezd el magadat szidni, és hibáztatni, hogy lehetsz ennyire h…., hogy még erre sem vagy képes. Semmi sem egy nap alatt jött létre, amit évekig műveltél nem tudod egy nap alatt abbahagyni. Légy türelmes magadhoz, és légy hajlandó tanulni, és kitapasztalni hogyan is kell ezt csinálni.
Engedd meg magadnak azt, hogy úgy csináld a dolgokat, ahogyan csakis te tudod egyedül. Nem hasonlítva magadat senki máshoz, mert soha sem leszel képes másképpen csinálni, úgy csinálni, mint mások, mert te belőled csak egy van.
Oldás
„Univerzum kérlek, segíts nekem abban, hogy képes legyek megtalálni, és meglátni azt, hogy mi működik nekem, és hogyan vagyok képes ezt az egészet a javamra fordítani. Minden olyan dolog, ami ezt megakadályozza, hogy könnyedén észrevegyem, és megtapasztaljam a számomra működő dolgokat, azt hajlandó vagyok eltörölni.
Mert meg tudom csinálni, mert képes vagyok rá. Ha valahol elhittem, vagy elhitette velem valaki, vagy csak ezt láttam, hogy senki nem képes semmire, ezáltal én sem, azt hajlandó vagyok ez a hazugságot, kitalációt, konzekvenciát, amit levontam mások viselkedéséből, és ezáltal magamévá tettem, és ebből kezdtem el működni azt itt és most abbahagyom, és végérvényesen törlöm az életemből.”
Iratkozz fel hírlevélre és töltsd le az ajándékod:
Iratkozz fel a Lélekkel Suttogó hírlevélre, és küldöm az ingyenes NEM VAGY ELÉG JÓ…? workshopot a videóval és a munkafüzettel. Válaszolj magadnak őszintén a kérdésekre, figyeld meg, mit hoznak fel benned az elhangzott gondolatok. Használd az oldásokat, amikor csak szükségét érzed.
