Eljött az idő, hogy végre önmagadat válaszd?
Itt van az idő arra, hogy olyan dolgokat és embereket, akik csak viszik az energiád, azokat elengedd könnyedén?
Olyant tettek veled vagy éppen nem tettek veled, amin te hosszasan morgolódsz? Haragszol rájuk és dühös vagy? Akkor jobb, ha tudod, hogy ezzel máris átadtad nekik az energiádat. Ők pedig úgy veszik el és ássák alá az életed, hogy nem is tudnak róla. Hajlandó vagy végre visszavenni mindenkitől a saját erődet?
Minden olyan helyen, ahol dühös, haragos vagy és ezzel minden egyes nap olyan dologra pazarolod az energiádat, ami nem ad hozzá az életedhez, azt hajlandó lennél-e megfordítani, és elkezdeni az energiapazarlás helyett teremteni a napjaidat?
Hogyan is kezdd el visszavenni az energiádat?
Mikor a napjaid perceit az töltötte ki, hogy haragszol, semmi más nem tudott a fejedbe férkőzni csak ez az érzés. Minden pozitív gondolat olyan, mintha megszűnt volna létezni a fejedben. Az agyad irányítását átvette a mérhetetlen düh és az egész viselkedésedet behálózta. Ebből a negatív érzésből kezdtél el választani és döntéseket hozni.
A szemüveg rajtad nem az lett, hogy milyen jó, hogy élek, hanem azta, minek is van nap. Ezt itt és most abbahagynád végre, magadért? Ha egy ember vagy dolog ennyire zavar, kérdezd meg magadtól, minek tartod egyáltalán az életedben?
Ha bármire az az érzés jön neked, hogy nem jó, és összehúz, akkor minek is van ott? Hát azért biztosan nem, hogy neked örömet okozzon, vagy boldogságot adjon hozzá az életedhez.
Minek tartod bent az aurádban a bántalmazó embereket és minek teremtesz olyan helyzeteket, amik által ugyanezt élheted át? Igen van az általános kérdés, hogy mi a jó neked ebben? Milyen hasznod van, ami látható vagy akár láthatatlan még számodra is? Hajlandó vagy-e azzal foglalkozni, ami ezek alatt lapul?
Mennyi olyan ember van körülötted, aki a szeretet nevében időközönként oda-oda szúr egyet?
Amit te egyszerűen vagy elnézel neki, vagy direkt észre sem veszed, vagy kitalálsz neki valami kifogást, vagy elhiteted magaddal, hogy ez nem is az volt, ami valójában mégis.
Ilyenkor az embert és a helyzetet magad fölé helyezed, és olyan erőt, energiát adsz neki, amivel megengeded, hogy átvegye az életed feletti irányítást.
Minden ilyen kiadott irányítást itt és most visszavennél-e?
Hogy ne csak sodródj az árral, hanem kezdj el végre úszni benne. Mert megvan rá a képességed és az erőd is, hogy megcsináld. Most csak elhitted, hogy nem tudod.
Mert a fájdalom és a negatív érzések átvették a hatalmat feletted, de tudd, hogy az erő ott van legbelül benned. Legmélyén ott lapul és várja, hogy mikor tud újra feléledni.
Nagyon sokszor csak akkor választunk magunknak valami mást, amikor már tényleg nagyon-nagyon fájdalmas, és eljutunk arra a pontra, amikor azt tudjuk mondani, hogy elég volt. Ezt már nem engedem meg másnak, hogy ezt tegye velem és azt sem, hogy általa én tegyek dolgokat saját magammal.
Neked van olyan ember az éltedben, aki, ha a közelebb kerül, mint ahogyan a határod ki van húzva akkor olyan emberré válsz általa, amit te sem szeretsz magadban?
Aki megsértette a határvonaladat azzal, hogy nem tisztel téged, és olyan dolgokat művel veled, amik nem méltóak hozzád? Ezektől az emberektől van-e hajlandóságod ellépni? Hátat fordítani nekik és soha többet nem visszanézni rájuk?
Van az a pillanat amikor erre képes leszel, de amíg kapsz ezáltal valamit amire lehet, hogy a sztoriban levés kellős közepén nem látsz rá, addig biztosan tudom mondani, hogy nem fogod abbahagyni azt, hogy engedd neki, hogy bántson téged bármilyen módon.
Akár úgy, hogy beszél hozzád, vagy akár úgy, hogy nem. A csenddel bántás sokkal nagyon fájdalmat képes okozni. Akkora lyukat képes ütni a szívedben és a lekedben, aminek a beforrasztása hosszú időt vesz igénybe? Hajlandó vagy-e magadnak megadni azt az időt? Nem siettetve a gyógyulás folyamatát.
Ami nem lesz könnyű, mert nem szeretjük azt, ha fáj a lelkünk vagy a szívünk és nagyon gyorsan túl szeretnénk rajta lenni. De ezt nem adják olyan könnyen. Ha gyorsan túl vagy valamin akkor az olyan lesz, hogy csak dobtál rá egy leplet, vagy elfedted valamivel. Ami nem a legjobb megoldás mert az seb újra és újra feltéphető lesz.
Szóval megadnád-e az időt, hogy úgy jöjjön ez helyre benned, hogy soha többet ne lehessen vérzővé tenni?
Megengedve magadnak azt, hogy a folyamat minden részén át menj. Mindent élj meg. Ha ordítanod kell a benned felgyülemlő fájdalomtól, akkor tedd meg. Ha sírnod kell engedd ki. Ha úgy érzed szavakkal szeretne távozni belőled és nincsen lehetőséged arra, hogy elmondd a másik félnek, akkor írd le egy papírra a gondolataid, és égesd el. Vagy menj ki egy olyan helyre, ahol egyedül tudsz lenni és engedd ki magadból úgy, ahogy a csövön kifér.
Ha más nem tisztel téged annyira, hogy lehetőséget adjon a tisztázásra vagy a beszélgetésre az nem minden esetben arról szól, hogy te vagy a hibás.
Hanem sokkal inkább arról, hogy az ő viselkedése az elkerülés. Hogy minden probléma elől inkább elmenekül és választja a gyermeki üzemmódot.
Ha nem rólad szól, hanem róla és ez az ő választása a helyzetre, ott megengednéd neki, hogy ezt tegye? Nem feladva önmagadat ebben az egészben? Mennyi dologról, mennyi részedről kell lemondanod azért, hogy ez a kapcsolódás működjön?
Mert nem azért működik mert a másik tesz akár egy lépést is. Hanem pont azért, mert te olyan energiát teszel bele, amit már réges-régen az első pofon lehúzása után el kellett volna venned tőle.
Mindenhol, ahol azt mondod, hogy ez az ember ezt teszi velem, ő csinálja velem, ő a hibás ott vállalnád a helyzetben a te felelősségedet, hogy te vagy az, aki energetikailag ezt az egészet még valahol asszisztálja.
Hány olyan helyzetben vagy benne, mennyi olyan akár bántalmazó kapcsolódásod, vagy akármilyen kapcsolódásod van, ahol te vagy az asszisztencia, hogy ez működik és így működik? Hajlandó vagy-e vállani a felelősséget, és abbahagyni ennek a hárítását?
A felelősség hárítása történhet abban az esetben, ha te már gyerekként kaptál felnőtt szerepet. Akkor felnőttként ez az egyik működési mechanizmusod lesz, hogy szorult helyzetben gyereki énből működsz és menekülőre fogod. Vagy pedig nem veszel róla tudomást és elkerülöd, amivel egy a gond: attól az még ott lesz.
Ha neked van ilyen viselkedési működésed akkor ajánlani tudom, hogy kezdj el vele dolgozni. Ha viszont van ilyen kapcsolódásod, akkor azt hajlandó vagy-e meglátni, hogy az másnak a működése és nem a tiéd. Attól neked nem kell ezt tenned. Választhatod azt, hogy felállsz onnan és ráhagyod.
Más emberek választása az az övék. Attól neked nem kell ugyanazt csinálnod, főleg úgy, hogy nem is érzed jól magad ettől.
Oldás
„Mindenhol, ahol más azzal, hogy megbánt engem, nem tiszteli az én határaimat, ott én húzom meg azt a vonalat, hogy eddig és ne tovább!”
Iratkozz fel hírlevélre és töltsd le az ajándékod:
Iratkozz fel a Lélekkel Suttogó hírlevélre, és küldöm az ingyenes NEM VAGY ELÉG JÓ…? workshopot a videóval és a munkafüzettel. Válaszolj magadnak őszintén a kérdésekre, figyeld meg, mit hoznak fel benned az elhangzott gondolatok. Használd az oldásokat, amikor csak szükségét érzed.
