Agymanó
Hányszor érzed azt, mintha visszafelé mennél? Egyet előre, kettőt hátra játék.
Ki az aki ezt a játékot szereti benned? Az Agymanó? A kicsi éned? Vagy az akit gyerekként nem hagytak játszani? Hány éves vagy ilyenkor, amikor ezt csinálod? Mi az a haszon, jó benne amit kapsz ettől, ami miatt mindig ez a játék megy? Melyik az az életterületed, ahol újra, és újra, és újra ugyanaz megy?
Mi kellene ahhoz, hogy ezt befejezd?
Elsődlegesen az, hogy rájöjj arra , hogy ezt valójában te magad csinálod saját magaddal, és nem más teszi veled. És nem csak úgy megtörténik.
Itt a bibi, hogy sok esetben hajlamosak vagyunk magunknak is hazudni, hogy ez történt velem, az történt velem és közbe meg nem. Csak egyszerűbb ezt a hazugságot elhitetni magaddal, holott baromira nem lesz jó következménye.
Hány helyen hazudsz saját magadnak is? Meg másnak is. Mennyi esti mesét mesélsz magadnak amivel elaltatod az agyadat? Mert amíg az csendben van, ami ritka, mert nem hiszem, hogy csak az enyém dumál állandó jelleggel. Hány százaléka az életedben történteknek kitaláció és esti mese? Igen, oldjál rá, de ne mindig visszafelé élj. Mert a fejed a testeden előre néz, a lábad is. Mégis olyan, mintha néha visszafelé akarnál menni.
Légy kegyetlenül őszinte magaddal ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása közben.
Hány százaléka az életemnek kitaláció?
Mi kellene ahhoz, hogy az életem előre menjen a jövő felé és ne mindig a múlton keseregjek?
Mi történt ott, mi van hatással rám, min kellene oldanom, hogy ez megváltozzon?
Meddig engedem meg a múltnak , hogy folyamatosan irányítsa az életemet?
Meddig engedem meg neki, hogy ekkora hatást gyakoroljon a tetteimre és a választásaimra?
Mert igen, történnek velünk dolgok és események, de minden a mi választásaink eredménye.
Mit választottam a múltamban ami ezt a helyzetet, eseményt, dolgot teremtette?
Nincs olyan , hogy jó vagy rossz választás csak választás van egyszerűen. Mindenből tanul az ember, és ha nem volt jó, választ valami mást, ami mást fog teremteni.
Hogyan lehetek az, aki valójában vagyok?
Ki mondja meg, ki vagy te? Vagy azt, kinek kellene lenned?
Te anyukád és apukád gyermeke vagy. Te egy csoda vagy. Te csak te lehetsz és senki más. Hiába is akarod magadat ehhez vagy ahhoz hasonlítani, tökéletesen felesleges, mert te te vagy. Te csak úgy tudod élni az életedet ahogy te tudod.
Hasonlítgathatod magad bárkihez csak saját magad felett ítélkezel. Miért nem vagyok ilyen vagy olyan, neki jobban megy, mi a fenét rontok el én, nekem miért nem megy úgy, biztos valamit rosszul csinálok, vagy valamit elrontok.
Ez az Agymanó egy kis cuki hangocska a fejedben ami mindig duruzsol a füledbe. Arra vesz rá, hogy elhidd, hogy semmire sem vagy képes, és mindent rosszul csinálsz. Ez a hang minden egyes alkalommal bekapcsol, addig amíg el nem küldöd. Vagy rá nem jössz, hogy ez csak egy hang.
Lehet kicsiként hoztad te magad létre, amikor elhitették veled , hogy te nem vagy képes semmire sem. Vagy amikor valamit nagyon jól csináltál és irigységből mondták a többiek, hogy ez nem jó, béna , sz… és te elhitted. Akkor és ott elhitted, hogy nem vagy rá képes, hogy elérj valamit az életben. Ha mégis akkor ez a kis Agymanó azonnal el kezd a füledbe csacsogni, és az agyadba kreálmányokat gyártani, hogy hogyan tegyed tönkre ezt.
Te hány ilyen Agymanóval rendelkezel?
Mennyi hang beszél a füledbe, hogy nem vagy rá képes, vagy nem vagy elég hozzá?
Hányszor olyan mintha ugyanaz jönne vissza trauma, esemény… mint azelőtt, ami sokkal de sokkal erősebben hat, mint eddig?
Mit nem tanultam meg belőle hogy megint megkaptam?
Mi az amit nem veszek észre, amit ha észre vennék, attól az egész meg tudna változni?
Mi a hasznom?
Mit kapok ettől?
Mi az ami annyira ismerős benne , hogy mindig újra és újra ezt teremtem meg?
Oldás
Köszönöm hogy itt voltatok, de most már elmehettek. Nincsen szükségem rátok többé, elég volt belőletek. Hiszek magamban, és a képességeimben, és az éberségemben, hogy mindig meg fogja mutatni számomra a megfelelő utat.
